Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)
1944 / 5. szám - Viszonválasz az iparjogosítványok kiadásának háborús rendje kérdésében
282 hogy e csoportosításnak egyes „következményei" megmaradtak, hanem, hogy milyen alapon lehet az ipart elkezdeni. S ha ma azt látjuk, hogy minden iparnál — még a szabad-iparnál is szerepe van a megbízhatóságnak, a hozzáértésnek, sőt az új vállalat szükséges voltáról kialakult véleménynek is, akkor bátran mondhatjuk, hogy az iparjogosítványok feltételeinek normális rendszere felborult és lényegileg minden ipar engedélyhez kötötté vált, még ha azt iparigazolvány alapján gyakorolják is. Amíg ugyanis az iparigazolvány helyesen csak „igazolása" volt és lehet az iparűzési személyi feltételek meglétének, ma az is a közérdeket a hatóság szabad belátásával mérlegelő engedélyezési aktussá alakult és így az ipari pálya választására vonatkozó állampolgári szabadság — ipartörvényeink alapelve — érthető okokból, de kétségtelenül fel lett függesztve. Tanulmányomban csak mellékesen jegyeztem meg, hogy a hozzáértés igazolásának a képesítéshez nem kötött iparoknál való előírása által tulajdonképpen ideiglenesen teljesült a kereskedés képesítéshez kötése iránt régóta hangoztatott óhaj. E megjegyzésemet a hozzászóló arra használta fel, hogy cáfolja, mintha a jogalkotó e kérdésben végleg állást akart volna foglalni; ezt azonban nem is állítottam. Azt az állításomat, hogy az elsőfokú iparhatóság önálló jogköre az iparjogosítvány kiadása kérdésében majdnem teljesen megszűnt és így tulajdonkép csak formailag maradt „hatóság", hozzászóló meg sem kísérli cáfolni; viszont már szembeszáll azzal az állítással, hogy az eljárás egysége megszűnt. Itt érvül néhány olyan kivételre hivatkozik, amelyet részben én is említettem és amely a szabály érvényét le nem rontja — részben pedig olyan új rendeletekre utal, amelyeknek a 33.800/1943. Ip. M. sz. rendelet csak egységes szerkezetbe foglalása, amelyek tehát a jellemzett mai állapottal szemben a tanulmány szempontjából korábbi állapotnak nem minősíthetők. A mai rend bírálata természetesen az 1938 óta kiadott mindennemű szabályozásra vonatkozik. Nem válaszol a hozzászóló a rendelet jogalapja tekintetében tett észrevételeimre és így továbbra is nyitvahagyja azt a kérdést, hogy a rendelet mennyiben csak az iparnovellákat végrehajtó jellegű és mennyiben kivételes felhatalmazás alapján átmeneti természetű. Elismeri, hogy helyes lett volna a vonatkozó joganyagot maradék nélkül egységes szerkezetbe foglalni, de e tekintetben bizonyos nehézségekre utal. Véleményem szerint e nehézségek kiküszöbölhetők lettek volna, hisz nincs akadálya annak, hogy minisztériumi rendelet érvényben maradó rendelkezései a forrásra való hivatkozással a szakminiszteri rendeletbe átvétessenek, vagy hogy az egész joganyag minisztériumi rendeletben nyerjen szabályozást. A ko-