Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - Az európai jogtudomány mai helyzete

267 V. Hogy mit végezhet el ez az önmagáraeszmélés a jogtudo­mány hivatása és méltósága érdekében, egy nagy példa igazolja. Savigny példájára gondolok. „Vom Beruf unserer Zeit für Ge­setzgebung und Rechtswissenscliaft" című, 1814-i tanulmánya éppen a mi témánkat boncolja. Ez a tanulmány nem ugyan időhözkötött részleteiben, de alapfelfogásában ma még idő­szerűbb, mint keletkezésének idejében; alapjában véve pedig sokkal időszerűbb és sokkal pozitívabb, mint Kirchmann ne­gatív pesszimizmussal átitatott hírhedt előadása. Ha Európáról beszélünk, helyes, ha konkrét neveket emlí­tünk; a nagy európaiak listáját állítjuk fel, hogy így a foga­lom meghatározható tartalmat kapjon és ne maradjon csupán sokatjelentő programm. Ügy érzem, kevés olyan név van, amely több joggal érdemelné meg, hogy erre a listára felvegyük, mint Savigny neve. A lotharingiai német nemesi családnak ez a fia európai hatású és tekintélyű jogász és történész volt. A római jog tudományának újraélesztője és egyben a „népszel­lem" tanának, amely szerint a jogot és a nyelvet a népszellem alakítja ki, megteremtője; az úgynevezett történeti iskola alapí­tója és ugyanakkor a modern nemzetközi magánjog úttörője; átfogó tudású tudós és egyben nagy világias, előkelő úr. Egyál­talán nem véletlen, hogy éppen Savigny volt az, aki ,,Vom Beruf unserer Zeit für Gesetzgebung und Rechtsivissenschaft" című 1814-i tanulmányával megadta a tudomány méltó vála­szát nemcsak az akkori időnek, hanem, megelőzve korát, a mai helyzet kiélezett problematikája számára is. A Savigny értékelése körül kiélesedett vita évtizedek óta nem tudott nyugvópontra jutni. ,,Mi nekünk Savigny'• — kér­dezte már 30 évvel ezelőtt a szabadjogi mozgalom egyik kép­viselője és a feleletek mintha mind negatívabbaknak látszaná­nak.6 Egy széles körben gyökeret vert felfogás szerint Savigny 1814-i tanulmányával más gyakorlati eredményt nem is ért el, mint hogy megakadályozta a német magánjog kodifikációját majd egy évszázadig, bár mégsem akadályozhatta azt meg véglegesen. Emellett a jogtörténeti fejlődésben egyszerűen a helytelen oldalon állt; és vitathatatlan sikerével végeredmény­ben csak a professzoroknak a magas minisztériumi bürokrácia feletti pyrrhusi győzelmét érte el. Ez az általánosan elterjedt felfogás a 19. század végének perspektívájából keletkezett, mely csak a pozitivisztikus jogtudomány létjogosultságát ismerte el és amely a jog fejlődését a törvényhozó gépezet foly­ton fokozódó pontosságával tévesztette össze. Mindig arra hi­vatkoztak, hogy Savigny csak az akkori időknek törvényalko­6 L. Hans Thieme: Der junge Savigny, a Deutsche Rechtswissen­schaftban, 1942. 53. 11.

Next

/
Oldalképek
Tartalom