Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - Az európai jogtudomány mai helyzete

268 tásra való hivatottságát tagadta és nem vették észre, hogy tanulmánya állásfoglalás a jogtudomány mellett. Hogy a törvényhozással szemben elfoglalt álláspontja csak az akkori időknek a jogtudomány fellendítésére való hivatottságát akarta megalapozni. A technika jegyében álló korszak nem tudta észrevenni, hogy itt az európai szellemnek egy nagy képviselője zseniális meglátással eszmél reá a jog mechanizálásának veszedelmére, húsz évvel hamarább, amint arra az európai szellem első felismerője, a nagy francia történész: Tocqueville bukkant reá és száz évvel hamarább, mielőtt azt egy súlyos válság ereje közismertté tette. Savigny akként érvel, hogy a nép gyermekkoráról, fiatalságáról és öregségéről beszél. Ő a fiatalos szellem jelének látja azt, ha a jogéletet a tudomány vezeti. Ő ezt a jogtudományt szembe állítja egyrészt a teológiával és filozófiával, másrészt az egyszerű „törvényismével". Ez az értelme az ő „történelmi" irányzatának. Ezzel ő, messze felülemelkedve fejtegetéseinek időhöz kötött értelmén, találóan ismerte fel minden modern jogtudománynak tulajdonképpeni helyzetét. Ezt a helyzetet, ha mi azt nagy, évszázadokat átfogó szellemtörténeti aspektussal elemezzük, két ellentét határozza meg, amelyek a jogtudománnyal szemben egyrészről a teológia, metafizika és filozófia, másrészről a technika részéről éleződnek ki. A teológiával folytatott harc eredményeként az európai jogtudomány a 12. századtól kezdve mint önálló tudomány bontakozott ki. A 17. és 18. század filozófiai természetjogában rejlő „szekularizált teológiát" Savigny épp olyan veszedelmesnek tartotta, mint a tételes jog pozitivizmusát, amellyel a történelmi forrás pozitivizmusát állítja szembe, hogy a jogtudományt a tiszta technikától megmentse. Hiszen ha a jogtudományt alárendelnők a technikának, megszűnnék tudomány lenni és egy olyan technikai üzem eszközévé süllyedne le, amely a földet mint tér- és jognélküli tabula rasát kezeli. Az európai jogtudomány elsőszülött gyermeke az európai szellemnek, a modern nyugati racionalizmusnak. Ennek a racionalizmusnak első úttörői a legisták voltak; nagy forradalmárok, akik a forradalmárok sorsát át is élték. A 12—15 századig a római jog újjászületése Észak- és Közép-Olaszország városaiban a „glossát" avatta Corpus iuris-szá; kaotikus időkben, amelyek egyáltalában nem feleltek meg a 19. század biztonsági ideáljának. A 13. században az egyházzal és teológiával folytatott heves küzdelmek után sikerült a jogtudománynak egyetemi fakultáshoz jutnia és magát a feloszlás állapotában levő feudalizmus zavaros körülményei között is felszínen tartania. A 16. század, amely a humanisztikus jogtudomány virágzását élte át, egyben a véres vallásháborúk ideje is volt. E korszak sok nagy jogásza lett áldozata a türelmetlen fanatizmus-