Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - Az európai jogtudomány mai helyzete

266 referensei által alkotott „praktikus" kommentárok, amelyeknek alkotói — el kell ismernünk — számos esetben tettek tanúbizonyságot kitűnő jogászi képzettségükről is. Azt mondták régebben, hogy a rendelet ,,motorizált törvény". Kérdés: vájjon a jogtudomány is siessen utána ennek a fejlődésnek és ,, motorizál ja" ugyanúgy saját magát? Minden tudományosan gondolkozó jogász meg fogja érezni egy ilyen ,,utánasietésnek" a veszélyét. De a fejlődés a törvény motorizálásával még nem is érte el csúcspontját. Űj siettetések következtek különösen az ú. n. „Marktordnung" és a gazdasági éiet állami irányitása területén és ebben a körben Németországban a „Verordnung" fogalma mellé az „Anordnung"-é lépett. Az Anordnung felülmúlja a rendeletet mind születésének gyorsaságában, mind pedig közzétételének egyszerűségében: úgyhogy azt mondhatjuk: ha a rendelet motorizált törvény, akkor az Anordnung motorizált rendelet.3 Itt most már teljesen megszűnik az önálló, tisztán pozitivisztikus jogtudomány mozgási tere. Az illetékes tényezőtől kibocsátott, minden további nélkül megváltoztatható és a gyorsan változó helyzethez állandóan alkalmazkodó rendelet és ,,Anordnung" esetében lehetetlenné válik a jogtudomány számára, hogy önálló tényezőként érvényesüljön a rendelet és a rendeletalkotó között, mint ahogyan tette azt a 19. században a törvény és a törvényalkotó között. Mert ha annakidején volt is értelme annak a mondásnak, hogy a törvény legyen okosabb, mint a törvényhozó, azt most már igazán értelmetlen volna vitatni, hogy az eset körülményeire épített valamely rendelet okosabb lenne, mint a rendeletet kibocsátó és az eset körülményeiről legjobban tájékozott tényező. A jogalkotás rendszerének ez a legújabb fejlődése a jogtudományt kétségtelenül kritikus helyzetbe sodorta. Azt hiszem azonban, hogy a valóságban nem magának a jogtudománynak, mint inkább a tiszta pozitivisztikus módszernek válságáról van szó. A jogtudomány nem szorult rá arra, hogy versenyt fusson a motorizált rendelet- és rendelkezésmódszerekkel, amely versenyben amúgyis kifogyna lélekzete. Sokkal inkább rá kell eszmélnie tulajdonképpeni tudományos feladatára, tehát meg kell őriznie a jogszabályok tengerében már-már elvesző következetes egységet és szisztematikát. Ehhez azonban nincs szüksége lélekzetelállító sietségre. Ellenkezőleg: mindenekelőtt a benső erőgyűjtésre és a legnyugodtabb megfigyelésre. V. ö. Riegel miniszteri tanácsos tanulmányával a Reichswirtschafts. ministerium Ministerialblattjában (1941. 18. 11.), továbbá Werner Webertnek a Zeitschrift für die gesamte Staatswissenschaftban (102. kötet, 116. 11.) és Kurt Emigetnék a Deutsche Rechtswissenschaftban (1942! 220. 11.) közölt tanulmányaival.