Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - Az európai jogtudomány mai helyzete

260 állásfoglalás, a szellemi harc a kérdés körül: hasznot vagy hátrányt jelentett-e a recepció a nemzeti jogfejlődés szempontjából? Az utolsó tíz év alatt ez a vita különösen Németországban lángolt fel újból s itt folytatták azt le a legnagyobb intenzitással minden nézőpont megvilágításával. A vitatkozás ebben az esetben is új felismerések atyjává lett.3 Ami azonban a római jog tekintélyét illeti, erre vonatkozólag a küzdelem eredménye leginkább Goethének Eckermannhoz intézett mondására emlékeztet: „Ügy áll a dolog a római joggal, mint a kacsával, amely, bár gyakran a víz alá bukik, mégis mindig felbukkan:' Tudom saját megfigyeléseimből és számos beszélgetésből, hogy ! az, aki a római jogot népi vagy faji szempontból eleinte hevesen visszautasította, a vita folyamán arra a megállapításra jutott, hogy éppen a régi római jog az árja parasztság nagyszerű alkotása: ,,ó-árja ius civile", mint ahogyan B. W. Leist azt egyik könyvének címében már évtizedekkel ezelőtt nevezte. Azok közül, akik résztvettek ebben a vitában, ma egyik sem fogja félreismerni azt, hogy a régi római jog az indogermán ?iépek töretlen jogérzékének egyik legnagyobbszerűbb alkotása. Ennek a régi római jognak sok intézménye — különösen a családjogi és örökjogi intézmények — a faji és a törzsi gondolat szempontjából jogtörténetileg ma egészen új fényben jelenik meg. A római jog körül folytatott heves vita azonban nemcsak a római jog elméleti tudományát mozdította elő. Megmutatta azt is, hogy a kölcsönös befolyás előrehaladása, a korábbi kritikátlan túlértékelésekhez és aláértékelésekhez képest, most már kritikai magatartásban folytatódik s ebből új, mélyebb értelem fakad. Fontos, mély benyomást keltő példa erre az a tény, hogy Prof. Riccobono, a római jog tudományának olasz nagymestere röviddel ezelőtt kifejthette meggyőződését a római jogi fogalomalkotás örök érvényéről egy, a berlini egyetem aulájában exkluzív hallgatóság előtt tartott latinnyelvű előadásában, amikor kiemelte, hogy ő ezen nem az antik vagy a klasszikus jogot, hanem Justinianus Corpus Iurisának jogát érti és egyben mesrvédte a glosszátorok mos italicus-át a humanisták mos gallicus-éiVsd szemben. A római Ijog recepciójának nagy sikerében — legalább az egyetemek jogi karain és a jogtudomány útján — része van valamennyi európai nemzetnek; még azoknak is, amelyeknél, mint például Angliában, a hivatásrendi érdekek nemzeti ellenállása következtében, nem lehetett eljutni a nor3 Idetartozik az a nevezetes előadás, amelyet Paul Koschaker tartott az Akademie für Deutsches Recht előtt 1937-ben „Die Krise des römischen Rechts und die romantische Rechtwissenschaft" címmel (megjelent az Akademie kiadványai között 1938-ban) s amely jogtörténeti jelentőségű emlék. V. ö. Koschaker ,,Probleme der spátigen romantischen Rechtswissenschaft" c. tanulmányával (megjelent a „Deutsche Rechtswissenschaft" folyóirat 1940., 5. kötetében).