Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - Az európai jogtudomány mai helyzete

261 mák és intézmények recepciójához. Ezen a módon a római jog a maga jogászi kifejezésmódjával egy bizonyos közös joggá, Európa common Zaw-jává lett, anélkül, hogy a különböző nemzetek jogászai közt akárcsak a nyelvi megegyezés is lehetséges lenne. Az a kultúrpalota, amelyet az európai szellem épített, ezen az alapon áll. S ez nemkevésbbé jelentős, mint az európai közösség művészet- és irodalomtörténeti alkotásai, amelyeket gyakran egyedül állítanak előtérbe. A római jog recepciójának állandóan messze kiható, a kulturális élet valamennyi területére mind a mai napig befolyást gyakorló történeti ténye már önmagábanvéve is feljogosít bennünket arra, hogy még ma is beszélhessünk ,,európai jogtudományról". Egy ilyen, valamennyi európai népet átfogó és befolyásoló recepciónak második és nemkevésbbé fontos esetét tartalmazza a 18. és 19. század alkotmányjogi eszméinek és mozgalmainak a története. Egész rendszer jött létre fogalmakból és intézményekből, amely az 1848-i forradalmak következtében minden európai államra kiterjeszkedett s amely nemcsak az írott alkotmány normáit határozta meg, hanem az egész közjogot és a közigazgatási jog tudományát is. Ezzel a recepcióval szoros összefüggésben állanak azok a megegyezések és kölcsönös hatások, amelyek a magánjog, a büntetőjog s a polgári és bűnvádi eljárásjog kodifikációira vonatkoznak. Az államhatárokon túl itt a gondolkodásmódnak bizonyos közös alapja alakult ki, amely lehetővé teszi egy európai állam minden egyes tudományosan képzett jogászának, hogy otthonosan érezze magát egy másik európai állam jogának világában is. Tovább megy a közös fejlődés a modern tudományágak terén is. A modern gazdasági és munkajog valamilyen formában minden nép jogrendszerébe benyomul és egyetlen európai nép sem vonhatja ki magát ama közösség alól, amelyet itt az európai jog s annak tudományos munkálása létesített. III. Mindezek ellenére az európai jogtudomány nehéz és kritikus idejét éli. Ezen a helyen nem szeretnék beszélni a jelenlegi világháborúnak a témához közelfekvő hatásáról, hanem — ha szabad így mondanom — az immanensen jogtudományi problémához tartom magam. Annak, ami ma a jogtudománynak és magának a jognak súlyos kríziseként jelentkezik, mélyebb okai vannak, mint minden nagy történelmi jelenségnek. Es ezek az okok nem ebben a pillanatban keletkeztek. Idevonatkozólag is helytálló a költő szava: „Wer hub es an? Wer brachte den Fluch? Von Heut ist's nicht und nicht von gestern, Und die zuerst das Mass verloren, unsere Váter, Wussten es nicht, und es trieb ihr Geist sie.<c