Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 5. szám - Az európai jogtudomány mai helyzete

259 tának látszik, az a tartalmi jogtudományi szemlélet előtt európai közösséggé alakul, amelynek közös joga a valódi ,,common law" tulajdonságait tünteti fel. Erre a szakjogászok által jól ismert számtalan példát látunk az egyes jogágakban: a magánjogban, kereskedelmi jogban, büntetőjogban, perjogban. A kölcsönös egybehangzás és befolyás éppúgy érvényesül az egyes jogintézmények, mint az egész jogrendszer szisztematikai struktúrája tekintetében. Az egyes európai államok ma érvényesülő joga a kölcsönös megtermékenyítés emez állandó európaközi processusának az eredménye. Igen, mi minden alaptalan túlzás nélkül felállíthatjuk a tételt, hogy az európai népek jogtörténelme és jogfejlődése recepciók története. Recepción természetesen nem a gondolkodás- és fantázianélküli lemásolást értjük, hanem a bekebelezésnek, a hozzásímulásnak és a továbbfejlesztésnek azt a gyakran erős és egyidejű reakciókkal összekötött menetét, amely a recipiált jogra is visszahat. Az ilyen recepciók természetesek és az élet fejlődéséhez tartoznak. Ugyanaz áll ezekre is, mint a formák és motívumok utánzására a művészetben és itt is érvényesül a 17. század egyik nagy német mesterének a tétele: „Entlehvien ist eine erlaubte Sache, man muss aber das Entlehnte mit Zinsen erstatten." Ezt viszont minden európai állam a maga sajátos módja szerint megteheti. Az első helyen itt természetszerűleg a római jog recepciójának nagy ténye áll, ami minden európai nép jogtörténetének sok századát uralja. Az európai jogtudomány története évszázadokon át nem volt más, mint a római jog tudományának története. Amit a 12., 13. és 14. században a jogi iskolákban, egyetemeken és jogi fakultásokon mint „jogot" tanítottak, — a kánonjog mellett elsősorban a római jog volt. És ezt a jogot a római jog nyelvén adták elő, amely nyelv több mint egy félévezreden át befolyásolta és meghatározta valamennyi európai nyelv jogi fogalomképzését. A római jog tudománya a glosszátoroknál, humanistáknál és pandektistáknál mint magának a jogtudománynak tulajdonképpeni, ha nem ugyan egyetlen formája érvényesült és ennek a joganyagnak nagy ismerője és történésze, Sohm Rudolf is azt állapítja meg, hogy a római jog recepciója nem egy jogrendszernek;, hanem egy jogtudománynak a recepcióját jelentette. Nem akarjuk most itt felvetni azokat a nagyszámú történeti problémákat, amelyek felvetődnek minden egyes európai nép és a római jog recepciójának minden egyes korszaka számára. Az összesített eredmény lenyűgöző. Nemcsak az európai jogtudomány története számára különösképpen, hanem annak a történetére vonatkozólag is, amit egyáltalában európai tudománynak és európai szellemnek lehet nevezni. Majdnem egyidős a római jog recepciójával a recepció melletti és elleni