Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - Az iparjogosítványok kiadásának háborús rendje

TANULMÁN Y O K Az ipar jogosítvány ok kiadásának háborús rendje I. Az ipartörvényünk (1884:XVII. tc.) módosításáról szóló 1922 :XII. tc. — amelyet a gyakorlatban első iparnovellának szokás nevezni — az 1. §-ban az iparokat az iparűzés feltételei szempontjából három csoportba sorozta; nevezetesen megkülönböztet szabad, képesítéshez és engedélyhez kötött iparokat, amelyekhez járulnak az úgy képesítéshez, mint engedélyhez is kötött iparok. Minden iparűzés előfeltétele az önjogúság, külföldieknél azonfelül megfelelő nemzetközi szerződés vagy viszonosság; a képesítéshez kötött iparoknál természetesen szakképzettséget, míg az engedélyhez kötött iparoknál személyi és egyes iparoknál vagyoni megbízhatóságot (35. és 37. §) is igazolni kell. Mindezek (önjogúság, állampolgárság, szakképzettség, megbízhatóság) oly feltételek, amelyek az ipart űzni kívánó saját személyében állapíthatók meg és így a folyamodó személyén kívül eső körülményeknek az iparjogosítvány kiadása tekintetében rendszerint nem volt jelentőségük. E tekintetben mégis kivétel az 1922 :XII. tc. 38. §-ában megállapított az a rendelkezés, hogy 17 engedélyhez kötött iparnál a kiadható iparengedélyek számát községenként előre meg lehet állapítani, illetőleg az új iparengedély kiadását attól lehet függővé tenni, hogy az illető községben szükség van-e új iparvállalatra; utóbbi esetekben ugyanis már nemcsak személyi tulajdonságok jönnek figyelembe és a személyi feltételek kifogástalan birtokában lévő folyamodótól is meg kell tagadni az iparjogosítványt olyankor, ha a megállapított szám már be van töltve, illetőleg az új iparvállalatra szükség nincs. A szabad és a csak képesítéshez kötött iparoknál az iparhatóság az iparjogosítványt „iparigazolvány" formájában, az engedélyhez kötött — illetőleg engedélyhez is kötött — iparoknál „iparengedély" formájában adja ki; e megkülönböztetés nyilván a hatóság eltérő jogkörére utal és azt fejezi ki, hogy az iparigazolvány inkább egyszerű igazolása az iparűzési feltételek meglétének, míg az iparengedély az igazoláson túlmenő és a hatóság szabad mérlegelését is magában foglaló elhatározás.1 Az ipari közigazgatás egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló, de közönségesen „második iparnovella" néven ismert 1936 :VH. tc. 2. §-a a feddhetetlen előéletet felveszi az iparigazolvány kiadásának feltételei közé is. Ezzel most már a feddhetetlen előélet mindenféle iparjogosítvány elnyerésének követelménye lett; mégsem enyészett el teljesen az eddigi különbség e tekintetben az iparigazolvány és az iparengedély i L e kérdést bővebben „Iparjog" c. munkám 53. és 54. lapjain (Franklin-kiadás, 1925). Az 1922:XII. tc. 37. és 38. §-ai helyébe később az 1936:VII. tc. 11. és 12. §-ai léptek. 1