Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - Az iparjogosítványok kiadásának háborús rendje

2 között. Egyrészt ugyanis az engedélyhez kötött iparokhoz a feddhetetlen előéletnek valamivel fokozottabb mértéke van megállapítva (1922:XÜ. tc. 35. §), másrészt az iparengedély kiadásakor a hatóság a feddhetetlen előéletűeknek minősülöknél is az ipari megbízhatóságot még további vizsgálat tárgyává teheti és e kérdésben szabad mérlegeléssel dönt (78.000/1923. K. M. sz. rendelet 88. §-a); így az iparengedélynél szigorúbbak maradtak a követelmények és tágabb a hatósági jogkör.2 Az iparűzési jog új irányú korlátozását hozta az 1939 :IV. tc. (az ú. n. második zsidótörvény). E törvény 14. §-a szerint foglalkozást közvetítő irodára, továbbá hitelhírszolgálatra és hiteltudósításra zsidó iparengedélyt nem kaphat; más iparra zsidónak iparjogosítványt csak akkor lehet kiadni, ha az illető községben a zsidóknak kiadott iparjogosítványok száma az összes ipar jogosítvány ok számának 6%-a alatt van. Hogy ki tekintendő a törvény szempontjából zsidónak, arra ugyané törvény 1. és 2. §-ai az irányadók, de az igazolásra nézve a 7720— 1939. M. E. sz. rendelet könnyítéseket biztosít; a zsidók arányát a hatóság ugyané rendelet 37. §-ában előírt bejelentések alapján állapítja meg.3 Az utolsó években a minisztérium több rendeletet bocsátott ki, amelyek az iparjogosítványok kiadása tekintetében a kivételes gazdasági viszonyokkal összefüggő további korlátozásokat állapítottak meg. E rendeleteket egységes szerkezetbe foglalja és kiegészíti az iparügyi miniszter 33.800/1943. sz. rendelete (Budapesti Közlöny, 147. szám), amelyhez újabban 36.805/1943. Ip. M. sz. alatt végrehajtási utasítás is megjelent (Közgazdasági Értesítő 1405—1413. lapok). E szabályozások ma az iparügyi, továbbá kereskedelem- és közlekedésügyi miniszterek ügykörébe tartozó iparokra az iparjogosítványok kiadását illetően irányadók. Az új rendelkezések célja kifejezetten az iparjogosítványok kiadásának a korlátozása. Amint a végrehajtási rendelet mondja: az ország nyersanyaghelyzete a legtöbb iparágban, illetőleg kereskedelmi szakmában már ma sem teszi lehetővé a régebben működő iparosoknak és kereskedőknek nyersanyagokkal és árukkal való zavartalan ellátását; új iparosoknak és kereskedőknek a gazdasági életbe való további tömeges beállítása tehát nem kívánatos, a már működő iparosok és kereskedők megélhetését is veszélyeztetné és anyagi romlásukat idézhetné elő. Ennélfogva új iparjogosítványok kiadását az elkerülhetetlenül szükséges mértékre kell szorítani. Ezt a mértéket a 33.800/1943. Ip. M. sz. rendelet oly mó2 L. „Az ipari közigazgatási jog vázlata'* c. tanulmányom 12. lapját. (A Mérnöki Továbbképző Intézet kiadványa, 1942.) s Az iparűzési jog különleges korlátozásaira (1922:XII. tc. «. §-a, 1933 :XVÜ. tc. 8. § stb.) a fejlődést csupán jellemezni kívánó so ónban szándékosan nem térek ki.