Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A kúria váltójogi gyakorlata az utolsó három évben(Folytatás.) 2. [r.]

187 Hiszen még a „munkajog" határainak a megállapítása sem könnyű feladat, pedig itt többé-kevésbbé határozott társadalmi produktum, az emberi munka mutat irányt. A magyar szociális jogszabályok összeválogatásánál nyilván a szerkesztők is nehézségekkel közdöttek, hiszen ha a gyűjteménybe szociális jogszabályként bevették a kartelitörvényt, vagy a hitbizományi intézményről, a polgári iskoláról, gazdasági szakoktatásról, a közegészségügyről (ideértve a börtönegészségügyet is) szóló jogszabályokat, akkor szinte minden jogszabályról fel lehetett vetni a kérdést, hogy nem volna-e helye a gyűjteményben. Nem is szabad tehát ebben a kötetben a „magyar szociális jog" szabályainak a gyűjteményét látni, hanem bő példákkal megvilágított kimutatását annak, hogy a magyar jog alkotói az életviszonyok jogi szabályozásánál mindig szemelőtt tartották a szociális, emberbaráti szempontokat. Különösen pedig az 1914—1918-as világháborút követő negyedszázadban hozott jogszabályokat hatja át a szociális gondolat, a gyengébb fél fokozottabb védelmének, valamint a családvédelemnek az eszméje, amint erre több nagynevű jogászunk már ismételten felhívta a figyelmet.3 A gyűjtemény közzététele nem annyira tudományos, mint inkább politikai meggondolás alapján történt. Politikai színezetet ad a gyűjteménynek a „magyar szociális jog általános elvei"-nék bevezetőleg, hét pontban, célkitűzésként történt összefoglalása is. (Ezek az imperative fogalmazott „általános elvek" a készülő német néptörvénykönyv „Gundregel"-jeire emlékeztetnek.) (Mc) Külföldi folyóiratok Deutsche Landwirtschaftliche Genossenschafi (1944. évf. 7—8. o.) érdekes fejtegetést hoz Heinz Strub dr. tollából, amelyben az általános szövetkezetek jövőjének problémáit fejtegeti. A szerző szerint nem véletlen eredmény és nem is háborús adottság az, hogy az általános szövetkezetek Németországban és a külföldön élő német szórványokon a paraszti önsegély szervezeti alaptípusaivá fejlődtek. Ha az ilyen „általános" szövetkezet előnyeit vizsgáljuk, először is az tűnik föl, hogy milyen olcsó az adminisztrációja. Ha a hitelszövetkezet mellett külön áru-, gép- és tejszövetkezetek alakulnak, akkor elkerülhetetlenek egyes „fix" kiadások: a bejegyzés, az üzleti könyvek, a pénzkezelés és általában az adminisztráció költségei. Mindez a minimumra csökkenthető, ha a hitelszövetkezet a többi feladatot is vállalja. Pénzügyileg is könnyebb egy szövetkezetet fönntartani, mint négy-ötöt. Mindegyik szövetkezet üzletrészjegyzést követel tagjaitól, s ha a gazda minden egyes speciális szövetkezetnek tagja akar lenni, akkor négy-ötszörösen kerül fizetési és szava3 V. ö. különösen Kuncz: Háború utáni kereskedelmi jogunk vezető eszméi. Gazdaság Jog 1940. évf. 3. sz. — Nizsalovszky: Magánjogi kodifikáció. Gazdasági Jog 1942. évf. 6. és 7. sz. — Vladár: A magyar magánjog fejlődésének iránya az utolsó negyedszázadban. M. Jogi Szemle 1943. évf. 22. sz.