Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - Hozzászólás Vásáry István A bányajogok érvényességének megállapítása Erdélyben c. cikkéhez

170 A szerző fél az adott esetben jóhiszeműnek minősül, hiszen szerződés alapján jutott a bányajogosítványhoz és így a méltányosság feltétlenül amellett szól, hogy ne kelljen neki a megszerzett zárt kutatmányt vagy bányarészvényeket természetben visszaadni, amikor ő jóhiszeműen a bánya jogosítvány eszmei és tényleges értékénél nagyobb értékű kutatási és befektetési munkálatokat végzett. Emellett az elidegenítő fél jogai is meg vannak védve, mert az ő kárigénye pénzben megítélhető. ad b) Közgazdasági és háború-gazdasági szempontok pedig egyenesen lehetetlenné tennék ezekben az esetekben az in integrum restutició keresztülvitelét. A zárt kutatmányi jogot megszerző fél majdnem kivétel nélkül mindig a vállalkozó volt. Vállalat volt az, amely a zárt kutatmányi joggal fedett területen komoly anyagi befektetéssel végzett kutatást, vagy létesítette a bányát. Ez a bánya sok esetben most is működik. In integrum restutició esetén a bánya az elidegenítő fél kezébe kerülne vissza, aki nem beszélve arról, hogy meg sem tudná téríteni a befektetések értékét, de egyáltalán nem volna képes a bánya fenntartásáról gondoskodni. A bányászat terén tehát Erdélyben ez oly zavarokat okozhatna, amelyeket ma — amikor a háborús gazdálkodás parancsolóan előírja minden bánya részére a maximális termelést — semmiféle magánjogi elv kedvéért megengedni nem lehet. Véleményünk szerint tehát a 3400/1942. M. E. sz. rendeletnek a zárt kutatmányi jogra és a bányarészvényekre vonatkozó rendelkezése volt olyan, amely nem számolt kellőképpen az élettel és ezt a rendeletet kellett helyesbíteni az idézett 5200/1942. sz. rendelettel. A szerző helyesen idézi Aristotelest, hogy káros szokás a törvények könnyed megváltoztatása és a megtámadási perről a kártérítési perre való áttérés bizonyos méltánytalan perbeli költségeket róhat a félre, aki a korábbi rendeletben bízva indította meg keresetét. Egy rendeletet azonban, ha az nem megfelelő, nem lehet pusztán csak azért fenntartani, mert azt életrehívták. Ha az államhatalom meggyőződik arról, hogy a rendelet az összesség szempontjából káros vagy méltánytalan, még mindig helyesebb azt egy újabb rendelettel megváltoztatni és ezzel esetleg látszólagos jogbizonytalanságot felidézni, mint fenntartani a régi eredeti, de helytelen jogszabályt. Se. M.