Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - A gazdasági jog, mint tudományelméleti probléma

15 A fejlődés okozatos szükségességének felfogása alapján az életviszonyok változásával a jog mint kényszerítő szabályeszköz, a környezetváltozás világnézeti, szemléleti változásnak megfelelően „rendezi" az életviszonyokat. Ez pedig úgy lehetséges, — ilyen felfogás mellett — hogy a jog változó és változatlan, szükségszerű és nem szükségszerű jogi kategóriákból áll (Somló). A jognak ilyen felfogásmódjából hiányzik a jog léte és funkciója közötti megkülönböztetés módszertani eljárása. Minden lét elemekből áll, bizonyos szerkezettel bír s jelenségében benne rejlik (immanens) az a működési mód, amellyel a természet vagy a társadalom valóságos világában megjelenik, hat, funkcionál. A jogfogalom elemei nem változnak, funkciói sem, a „változók" kívül esnek a létszerkezeten, a jog Ősfogalmán (a jog ontológiája). Változók : a műszaki felépítés (jogtechnika), továbbá mint a változás okhordozói : a társadalmi milliŐ, a világnézet, az érdek, hatalmi helyzet (jog-szociológia), változhat a funkcióknak egymáshoz tapadása és a pozitív jogban ennek folytán előálló alak változás (jogmorfológia). Mig Stammler nézete szerint a jog szerepe : logikai funkció, addig az individualista és pozitivista jogbölcselet szerint a jog célok megvalósításának társadalmi eszköze (instrumentális funkció). Tisztultabb felfogás (L. Dikoff Luben szófiai prof. cikkét a Magyar Jogi Szemlében, XXIV. 16.) e működést a megújuló társas élet számára új formák teremtésében (idealisztikus-konstruktív), majd azután a létrejött egyensúly biztosításában (utilitarisztikus-konzervatív funkcióban) látja. De nyilvánvaló, hogy a kiindulás, illetve a háttér itt is világnézeti, ideológiai — tehát a jogfo galmon kivül eső, transcendens szempontokból ered (heteronovi funkció). Nézetünk az, hogy e probléma a jog mibenlétének kérdésé hez tapad s a funkciót nem külső célok, hanem a változatlan autonóm funkciók fejezik ki. A jog ősfogalma, mint egész, nem lehet kevesebb a „különös" jognál! És ebben az értelemben beszélünk a jog működéséről, mint autonóm jogfunkcióról, nem pedig heteronóm (idegen eredetű) jogfunkcióról. A jog működése, törvényeinek meghatározása biztosítja számunkra azt az egységes szemléleti módot, mely a jogelméletben a monisztiku8 felfogást is lehetővé teszi anélkül, hogy ugyanakkor a valóság talaját el kellene hagynunk, vagy hogy a Janus-arcú dualisztikus felfogás nehézkességével találnók magunkat szemben. Nem a cselekvésben, nem is a Jiatalomban látjuk tehát a közvetítőt az eszmék és a valóság világa között. A funkció az, amely egyaránt tapad a jogeszméhez — hiszen a működés a létezőtől el nem szakad — és a valósághoz, mert hiszen az működésének területe. A jog funkcióinak vizsgálata tehát azzal az előnnyel jár,