Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 1. szám - A gazdasági jog, mint tudományelméleti probléma

16 hogy 1. egy immanens eszme működését tárja elénk a társadalmi valóság világában, 2. a genus proximum mellett megismerjük a pozitív jog alakváltozásaiban a „differencia speciíica" meghatározó jegyeit is. ' Ha a jogot külső kényszer hatalmával fellépő társadalmi ténynek tekintjük, mely az emberek összeműködésének, az összeséggel és embertársaikkal sze~ Anon való magatartásuknak kényszerszabályait foglalja magában'es ősfogalmában immanens funkcióival együtt nyújtja a jog teljességét ; — úgy e funkciók az összeműködő társadalmi cselekvésben a következők : 1. Az összeműködés szempontjából jelentős cselekvések (akarattartalmak, hatalmi helyzetek) megszilárdítása, formálása (cselekvési módból létezési mód, morfológia). Formáló működés. 2. A cselekvések és az összeműködés biztosítása (védő, támadó, offenzív, deffenzív funkció). % 3. Az összeműködési tevékenység összehangolása ; szervezési funkció. 4. A formáló funkció következtében megszilárdult cselekvési és összeműködési formák az egyéni cselekvési módokra irányítólag hatnak a jövőre nézve, de egyben kiinduló pontjai cselekvési és összeműködési kezdeményezéseknek. Irányító, kezdeményező funkció. Ezek fokozatosan magasabbrendű funkciók gyanánt is szemlélhetők.7 A formáló működés minden jogi jelenségben, jogágazatban fellelhető, mint legalsóbb fokozat, mely az egyéni cselekvésnek — az összeműködés keretében létezési formát ad. Nem téveszthető össze az újkanti logikai formával, vagy a jogtechnikai formával. Ad 2. A társadalmi magatartás, cselekvés, összeműködés számára biztonságot nyújt, sérelem esetére in integrum restitúcióval vagy büntetéssel. Az összeműködést lehetővé, érdemessé és kényszerűvé teszi. Ad 3. Az összeműködésnek szilárd létformát ad s azt ezáltal automatikussá teszi. Ad 4. A cselekvés és összeműködés létformája az egyéni megnyilvánulásokon és hatásokon keresztül ismét cselekvési módokká lesz, új társadalmi jelenséget hív életre. Kifejleszti vagy újjáalakítja a cselekvési gyakorlatot. Már most az egyes funkciók megfelelő csoportosulása, illetve az egyes működések kiemelkedése, uralkodóvá válása bizonyos jogágazatokat foglal rendszerbe s így keletkezik : a magánjog, a büntetőjog, a nemzetközi jog, a közjog és közigazgatási jog, 7 K. Nagy Dénes Durkheimnak a munkamegosztásra vonatkozó fejtegetései kapcsán arra mutat rá, hogy a legrégibb törvények inkább a megtorló, a büntető szankciónak engednek nagyobb teret, ez az alsóbb társadalmak jogának jellemzője. A modern társadalmakban e szabályok aránylag kis részt foglalnak el. (Az emberi munka bölcselete. Budapest, 1930.) Sem a jogszabályok arányára, sem magának a jognak funkciójára nézve e felfogást nem tartjuk helyesnek.