Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A szövetkezés szabadsága

03 vagy az értékesítő termelő a magánkereskedelemnél ilyen betekintést nem kaphat. Ez a különbség azonban, főleg ha erkölcsi szempontból vizsgáljuk a kérdést, nem vonhat maga után hátrányos elbírálást, a szövetkezeti hálózatban dolgozó kereskedői elemekkel szemben. 2. Vizsgálnunk kell azt a kérdést is, hogy a kiskereskedők között látszólag fennálló verseny mellett mégis miképpen veszélyeztetheti a saját számlára dolgozó magánkereskedelem a fogyasztóközönség érdekeit ? Sokan vannak, akik éppen a kiskereskedők között látszólan fennálló versennyel próbálnak érvelni a szövetkezetek felesleges volta mellett, mert szerintük a kereskedők közötti verseny kizárja azt, hogy a kiskereskedők a fogyasztók érdekei ellen túl magasan szabják meg áraikat. A verseny rendszerint tényleg meg van a kiskereskedők között és a gyakorlati életben ritkán találunk a kiskereskedők között olyan kartelmegállapodásokat, amelyek a fogyasztók érdekeit túlságosan sértenék. A hiba azonban nem a kiskereskedői verseny hiányában van, hanem inkább abban a tényben, hogy az egyéni kiskereskedők nagykereskedőktől, illetve gyáraktól vásárolják cikkeiket. A kiskereskedők között kart elmeg állapodások nehezen jöhetnek létre, mert kiskereskedő nagyon sok van, a nagyszámú kisember között pedig kartelmegálíapodások kötése nehéz. Nagykereskedők és a kiskereskedelmet kiszolgáló gyárak azonban már kevesen vannak, ennélfogva nincsen olyan akadály, amely lehetetlenné tenné a nagykereskedőknek vagy a gyártó cégeknek olyan kartelmegállapodásait, amelyek az illető cikkek árának a fogyasztóval szemben való megállapítását ne befolyásolhatnák. Elég sok gyakorlati példa igazolja e tétel helyességét. Vannak pl. ú. n. „márkacikkek", amelyek minden egyes kiskereskedőnél pontosan ugyanazon az áron szerezhetők be, amelyeknek árusítása tekintetében a kiskereskedők árengedményt vevőiknek nem tehetnek. Ilyen esetekben tehát nem a kiskereskedő szervezkedett a fogyasztó ellen, hanem a kiskereskedőt ellátó nagyobb tőkecsoportosulások kötnek olyan megállapodásokat, amelyek folytán létesített álmegállapodások a fogyasztót igenis károsan érinthetik. Hasonló jelenséget látunk pl. importcikkek forgalombahozatalánál is, ahol csak néhány cég lévén képes a behozatalt lebonyolítani, az egymás elleni árromboló versenyt megállapodással könnyen kikapcsolhatják. Ezek a tények igazolják tehát azt, hogy bár a kiskereskedőknek a fogyasztók ellen való szervezkedése tényleg sok nehézséggel jár s a kiskereskedők között kartelek ritkán jönnek létre, — a kiskereskedőket ellátó nagyobb tőkecsoportok szervezkedése kétségtelenül nagy hátrányt jelenthet főleg a szervezetlen fogyasztóközönség számára.