Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A szövetkezés szabadsága

136 ténynek nevező rendszerbe a mult eszközeit becsempészni tudnák. A közjót figyelembe nem vevő érdekcsoportok egyeduralmának hátrányai csak úgy szüntethetők meg, ha a közjó érvényesülését biztosító olyan jogrendszert teremtünk, amely főleg a kisembereket megóvja az emberi önkénytől, megvédve az ember elidegeníthetetlen jogait. Gazdasági vonatkozásban biztosítanunk kell az embernek a lehetőséget jogos érdekeinek megvédésére, ami a mai idők gazdálkodásában azt jelenti, hogy a tőkének mint termelési tényezőnek szerepét úgy kell rendeznünk, hogy a nagy tőketulajdon ne teremthessen olyan jogrendszert, melyben valaki formailag jogosan fejthessen ki olyan tevékenységet, am,ellyel a tőketulajdonnal nem rendelkezőtől a védekezés szabadságát elvehesse. II. Megkíséreljük már most, a fent kifejtett elvek figyelembevételével, a tanulmányunk elején ismertetett vitát a gyakorlati életbe beállítva megvizsgálni. Sokan hangoztatják ma azt, hogy a jogalkotás feladata az ú. n. önálló gazdasági alanyok (egzisztenciák) védelmezése. Ezt a tanítást használják fel egyesek szövetkezetellenes propagandájukban, mondván: a szövetkezetek versenyt okoznak az önálló kiskereskedőknek, ezzel ezek létét veszélyeztetik; tehát a jogalkotás feladata a szövetkezetek működését úgy szabályozni, hogy az említett veszély ne állhasson fenn. 1. Felületes szemlélő előtt ez az érvelés tetszetős és meggyőző. Ha azonban a közjót tekintő társadalompolitikus szemével vizsgáljuk a kérdést, azt látjuk, hogy az nem olyan egyszerű, amilyennek az első pillanatban látszik. Nem lehet „Önálló gazdasági alanyok" megvédésének szükségességéről általánosságban beszélni. Először tisztázandó, mit nevezünk olyan önálló gazdasági alanynak, akinek létét kívánatosnak kell tartanunk. Magában az a tény, hogy valaki egyéni kereskedő, még nem jelenti sem azt, hogy önálló, sem azt, hogy léte okvetlenül kívánatos; de legkevésbbé azt, hogy ő más társadalmi rétegek terhére előnyben részesítendő. Közfelfogás szerint önálló és független az az ember, aki olyan képzettséggel, erkölcsi és anyagi erővel rendelkezik, hogy nem kénytelen elviselni mások elnyomását. Az ilyen ember szükség esetén szabadon mozoghat, védekezhet, véleményt nyilváníthat, jogos érdekeit szabadon megvédheti. Ha már most ebből a szempontból vizsgáljuk pl. az egyéni kiskereskedő helyzetét, akkor ő sem minden esetben független. Nem független pl. ha nem elég a tőkéje, ha drága bért kell fizetnie üzlethelyiségéért, ha portékája túl nagy részét hitelbe veszi s ezért függ a neki hitelező nagykereskedőtől, ha túl nagy adóssága van, ha nincs kellő tudása s ezért mások támogatá-