Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A szövetkezés szabadsága

135 A szövetkezők véleménye szerint jogos a magánérdek védelme, ha a kisember és családjának léte forog veszélyben, jogtalan a magánérdek védelme, ha pl. a kereskedő a létminimum határán álló fogyasztók terhére saját tisztességes megélhetésén felül meggazdagodásra törekszik. Közérdekű a kereskedelem működése, ha arra gazdasági okokból szükség van. helytelen és nem közérdekű az olyan kereskedelem fenntartása, amely felesleges, amelyet bárki csak a kereskedő megélhetése érdekében kíván fenntartani, pedig a kérdéses gazdasági tevékenységet jobban és olcsóbban is el lehet végezni. Ezekben ismertettem annak a vitás kérdésnek lényegét, melyet általános és különleges társadalompolitikai (gazdaságpolitikai) szempontokat figyelembevéve, gazdasági jogi vonatkozásban is megvizsgálni kívánok, figyelemmel arra, hogy a vitatkozó felek mindegyike, érdekeinek biztosítására, a jövőbeli jogalkotással szemben is hangoztat kívánságokat. Melyik félnek, mily mértékben van igaza, ez az eldöntendő kérdés, mielőtt az egyiknek vagy másiknak a jogalkotással szemben felmerülő kívánságait teljesítenénk, mert nincs nagyobb baj, mint a hibás jogalkotás, amely zavart és kárt okoz mindaddig, amíg a rossz jogszabály — gyengének bizonyulván — a társadalmi élet meg nem változtatható alaptörvényével szemben megsemmisül. Az emberi társadalom életét olyan nagyerejű alapvető elvek, erők irányítják, amelyeket az emberi elme egyszerű jogi beavatkozással meg nem változtathat. Ezeket az irányelveket egyesek letagadják, mások semmibevehetik, egyesek elhatározhatják, hogy megpróbálják ellenük cselekedni: a meg nem változtatható irányelvek azonban mind e kísérleteket túlélik. Az ilyen irányelvek ellen alkotott jog nagy károkat okozhat, de állandó, hosszúéletű nem lesz. Az alkotandó jogra vonatkozó javaslatoknak tehát olyanoknak kell lenniök, hogy egyrészt a reformtörekvések keresztülvihetők legyenek, másrészt összhangban álljanak azokkal az erkölcsi törvényekkel, amelyeket a mi nyugati kultúránk helyeseknek elismer, tehát a kereszténység erkölcsi világfelfogásával! A keresztény erkölcsi felfogás szerint minden embernek kötelessége, hogy megvalósítsa saját életcélját s ezért joga van követelni olyan jogi rendszert, amelynek célja a közjó szolgálata, ami egyértelmű a jogos magánérdekek összhangbahozásával. Ennek a jogrendszernek biztosítania kell a munka megbecsülését. Ami egyértelmű azzal, hogy meg kell akadályoznia a munkának, mint termelési tényezőnek, a tőke által való elnyomását. E jogrendszernek figyelembe kell vennie azt, hogy az anyagi javak használatához való jogot (a magántulajdont) biztosítani kell, de emellett a társadalmi korlátozások szükségessége szem elől nem téveszthető. Nagy hiba volna, ha érdekcsoportok egy magát keresz-