Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A római jog gazdaságtörténeti jelentősége

132 inkább gyakorlati érvényre emelő népek lettek egyúttal a leg­gazdagabb népek is. Emiitettük az imént, hogy a nagy tömeg és az egyoldalú technikai szakemberek és általában véve az életnek csak egy­egy szakaszát látó és néző, egyébként bármilyen kitűnő mun­kásai is nem érthetik meg előre eléggé a jog és a jogrendsze­rek mineműségének a jelentőségét sem az általános egyéni bol­dogulás, sem az egyén szabadsága és függetlensége szempont­jából. Ennek megértéséhez és kellő leméréséhez ugyanis vagy valamilyen mélyebben szántó jogfilozófiai elmélyedés, vagy olyan gyakorlati beidegződés szükséges, amilyen csak ezeknek az erős és élesen kifejlesztett jogintézményeknek a gyakorlati életbe való behatolása és azzal való eggyéválása hozhat létre. Ezért veszedelmes az egyoldalú szakemberek társadalma és általában véve az általánosabb és átfogóbb műveltségű embe­reket nélkülöző társadalom. A társadalom egyéni értelemben vett szabadságához, tehát ahhoz, hogy az egyéni szabadság követelményei és biztosítékai virágozzanak politikai s gazda­sági téren egyaránt, szükséges, hogy a társadalomnak minél szélesebb köreiben legyen meg egy olyan általános műveltség, mely egyes szakmáknak és érdekeknek egymáshoz és az egyén szabadságához való viszonyát meglátni, áttekinteni és szükség esetén biztosítani is tudja. Az emberi érdekeknek és együtt­élésnek viszonyait, egymásközötti rendjét áttekintő és rendező értelem területe pedig a jog területe. De csak az a jog, ülető­leg csak az a jogirendszer emeli ki az egyént a függésből, a megkötöttségekből a boldogulás lehetőségei felé, amely az egyéni boldogulás energiáinak legfontosabb és leggyakorlatibb terén: az anyagi boldogulás egyéni lehetőségeit, vagyis szabad­ságát a legjobban biztosítja. 4. Gyakran halljuk azt a szemrehányást a római joggal szemben, sokszor olyanok részéről is, akiknek ugyancsak felü­letesek az elgondolásai a római jog természetéről és fejlődésé­ről, hogy a római tulajdonjog: a jus utendi et abutendi: jog a tulajdonnal való élésre és visszaélésre. Tárgyunk körén túl esik ennek a kérdésnek a boncolása és csak annyit akarunk itt megjegyezni, hogy a jus utendi nélkül, az anyagiak fölött való rendelkezés lehetősége nélkül nincs egyéni gazdasági szabad­ság, sem boldogulási lehetőség. A római jog érdeme éppen az, hogv ezt a jus utendi-t, az egyénnek felsőbbségi és közjogi megkötöttségek nélkül való rendelkezési szabadságát az anya­giak felett tette meg és terjesztette el az emberi boldogulás ha­talmas emeltyűje gyanánt. Ezzel szemben a megfelelő jogélet, az értelem és egészséges etika szinte automatikusan termelheti ki a ius abutendinek, a jogokkal való visszaélésnek szükséges és intézményesített fékjeit a dolussal és parazitizmussal szem­ben, amely fogalmak ugyancsak benne vannak és benne élnek a római jogban. Az egyéni szabadság és az egyéni boldogulás le-

Next

/
Oldalképek
Tartalom