Gazdasági jog, 1944 (5. évfolyam, 1-8. szám)

1944 / 3. szám - A római jog gazdaságtörténeti jelentősége

133 hetősége nem lehet meg hasonló módon semmiféle olyan rendszerben, amelyben az egyén anyagi érvényesülését a köz, a kollektivitás részéről való akadályok, és akadályozó körülmények különféle változatokban zavarják. A római jog legnagyobb érdeme ekként, amint erre már rámutattunk, hogy a tulajdont és a legerősebb vagyoni és gazdasági jogokat függetlenítette a kollektív hatalomtól. Ennek a nagyon fontos körülménynek a figyelembevételével tűnik igazán szemeinkbe a római széliem világtörténeti érdeme, amely abban áll, hogy a maga jogát, tehát az emberi együttélésnek az egyéni boldogulás szabadságával és alapfeltételeivel megalapozó rendjét tette közkinccsé. Ez a jogalkotó és jogterjesztő szellem volt velejárója az állam- és birodalomalkotó római fajnak és amint ez az uralomra, államalkotásra, jogalkotásra és jogrendezésre rátermett emberfajta a kedvezőtlen népesedési és népvándorlási viszonyok és helyzetek miatt aláhanyatlott, kihalt, felolvadt, a többiek tömegében, lehanyatlott, majd összeomlott a római hatalom is. A rómaiak legnagyobb tragédiája az volt, hogy a római faj nem tudta a népesedés versenyében megállni a helyét és hogy fajvédelme nem lehetett eléggé erős. Horatius költeményeiből és mások irataiból kicsendül már ez. A Lex Papia-Poppea, a tulajdonképpeni rómaiak javára szánt földpolitika élénken jelzik már az aggodalmakat ebben a tekintetben. A bukás útja ott kezdődött, amikor az eredeti római fajta egyre több befolyást és méltóságot adott ki a kezéből. Hiszen ugyanolyan nyelvet beszéltek a később előtérbe nyomulók is, de mégsem voltak már ugyanazok, mint a Rómát alapító és az első századokban benépesítő zömök, inkább kerekfejű, nem annyira művészi lelkű, mint reális, uralkodni, rendet tartani, áldozatkészséget támogatni tudó rómaiak, akik inkább nyelvükben, mint természetükben voltak azonosak a későbbi különböző elemekből kialakult latin népekkel. Az antropológia feladata volna — ha ugyan lehetséges utólag — közelebbről megállapítani a származásbeli és fajtabeli jellegzetességeit annak a népességnek, mely Rómát alapította és a császárság koráig uralmában tartotta. Az Augustus utáni korban ez a fajta egyre jobban meggyérült és kiadta, vagy kénytelen volt kiadni kezéből a vezető szerepet, az uralmi pozíciókat és a római impérium lassanként belefúlt egy akkori internacionális népkeverékbe és belefulladt abba lassan-lassan az eredeti fenntartó, uralmát és jogát a gyakorlati élet ezer vonatkozásában érvényesítő római szellem is — melynek gazdaságtörténeti szempontból szinte felbecsülhetetlen érdeme volt, hogy olyan jogrendszert terjesztett el, amely a tulajdont és az erős vagyoni jogokat egyénivé tette és függetlenítette a különféle felsőfobsé^ektol meg főhatalmaktól és ezzel a szabadság dinamikáját adta az egyén kezébe az anyagi boldogulás terén. Bálás Károly