Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A kereskedelem fejlődésének útja és annak következményei a gazdasági jogban

70 gyasztó részére végzi s amelyet ez okból a történelmileg lefolyt kereskedelmi munkamegosztás után ma is kereskedőnek tart és nevez a köztudat: minderre gondja nincsen. Ott még a szállítás veszélye sem terheli, mert azt módja van részint a fuvarozóra, részint a biztosító társaságokra áthárítani. Mindez csak pénzbe, a biztosítási díjakba kerül, amelyeket viszont áthárít a vevőkre. El nem hárítható korlátozásokat szenved maga a kereskedelmi szabadság-elv annak következtében, hogy az áruk bizonyos része csak államközi viszonylatban szerezhető meg. Ezek megszerzéséről ugyanis az államok nemzetközi szerződésekkel gondoskodnak. Megszűnt a régi gyakorlat, — amely különben már a késői ókorban is jelentékenyen megváltozott — hogy a kereskedő az árut saját leleményességével, sokszor állami szervek megkerülésével, szerezte meg és szállította ügyfelei részére. De éppen ez okból az államok jelentékeny beavatkozást gyakorolnak, különösen az államközi forgalom irányításába, annál inkább, mert az adott viszonyok között az egyéni szabad kereskedelem államközi viszonylatokban óriási károkkal járhat, mint azt például a Bacher-féle spekulációnál, a Molinum-malmoknál láttuk, amely nemzetközi szövevényeivel az államot is óriási kötelezettségek vállalására kényszerítette. A termelés korlátlan lehetőségei szintén jelentékenyen módosítják a kereskedelmet. Az igények és az igénylő tömegek gyarapodása óriási arányokat ölthet anélkül, hogy szükség volna a kereskedelem árufelkutató tevékenységére, mert a gépi gyártás úgyszólván végtelenül fokozható. IV. Méltán merül föl ily körülmények között a kérdés: van-e még kereskedelem, vagy csak termékelosztás van, — van-e még kereskedő, vagy csak termékelosztó közeg van? Ha az utóbbi eset áll fönn, vájjon mi címen tart igényt a kereskedő a kereskedelmi haszonra (az alkalmazotti fix jövedelmen felül)? A közösségi (kollektivista) és az egyéni (individuálista) irányzat problémája ez. Ebben kell dönteni. A felelet talán abból indulhat ki, hogy a kereskedelem ma nemcsak öncélú foglalkozás, hanem a közszükséglet kielégítésének szolgálatában is áll. Mellékes, hogy eredetileg mi volt keletkezésének és rendeltetésének oka és célja: ma kétségtelenül a közszükségletiek kielégítése a feladata. A munka indítéka az egyéni haszon, az egyéni kereset ugyan, de az egyéni hasznok fejében közigényeket elégít ki a kereskedelem. A társadalom ma nem a történelmi fejleményekre való tekintettel türi a különféle gazdasági tevékenység fejében a nemzeti jövedelemből szedett részesedést, hanem a köznek teljesített szolgálatok fejében. A kérdés tehát voltaképpen az: teljesít-e valójában a kereskedelem közérdekű szolgálatokat? Erre a kérdésre különféle nézetek és társadalmi irányzatok különféle válaszokat adnak. A bolsevizmus teljesen kizárja a kereskedelmet a maga régi for-