Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A kereskedelem fejlődésének útja és annak következményei a gazdasági jogban

71 máival: a kereskedelmet régi értelemben nem fogadja el. Az angolszász felfogás kitart a liberális irányzat mellett és a szabad kereskedelmet államrendje egyik gazdasági alaptényezőjéül fogadja el. Ennek megfelelően követeli, hogy az angol kereskedő mindenütt a világon szabadon, minden gátlástól mentesen kereskedhessék. Ismét más a fasiszta, nemzetiszocialista és a falangista felfogás, amelyek a munkát a tőkével kívánják egyenrangúvá tenni, s mindkettőt a közérdeknek alárendelni, tehát a kereskedelmet is szabályozni, bár egyébként kezdeményező erejét fönntartani óhajtják. Angol újabb illetékes nyilatkozatok szerint azonban a háború után az elsődleges szükségletek tekintetében a kereskedelmet korlátozni, illetve szabályozni kívánják, hogy idevágó árukkal (nyersanyag, búza stb.) az egész világ lakosságát el lehessen látni. Ezek a nyilatkozatok kétségtelenül azt jelentik, hogy a magánkereskedelem, — ennek okait föntebb már kifejtettük •— angol felfogás szerint sem képes a gazdasági élet változásai mellett a rá háruló feladatokkal minden esetben megbirkózni. A németeknél viszont Funk miniszter jelentette ki, hogy háború után a kereskedelemnek nagyobb szabadságot kell engedélyezni. Az angol és német felfogás tehát, ha más elvi alapokból kiindulva is, lényegben közeledik egymáshoz, mikor egyik a kereskedelemnek, bár csak bizonyos áruk tekintetében való szabályozását ígéri a régi felfogással szemben, — a másik pedig több szabadságot ígér neki a jelenleginél. Annyi mindenesetre nyilván következik a német és angolszász felfogásból, hogy a kereskedelmi működést értékesnek tartják a közösség szempontjából. Ugyanezt elmondhatjuk az olasz és lengyel felfogásról is, mint amelyek még a kereskedelmi jogszabályokat igyekeznek az általános magánjogba átvinni, a kereskedelmi jogot az általános magánjog kötelmi jogává szélesíteni. A magyar felfogást élénken tükrözi az a körülmény, hogy a kereskedelmi törvény még mindig érintetlen és eddig nincs szó arról, hogy illetékes helyen kereskedelmi jogunkat módosítani szándékoznának. V. Mindezek a, bár gyakorlati tényekben nyilvánuló álláspontok azonban voltaképpen csak a tényleges állapotot tükröztetik vissza, de nem döntik el a kérdést, vájjon az egyéni kereskedés közérdekű intézmény-e (vagy tény-e), avagy sem? A közszükséglet kielégítésének utolsó mozzanata, hogy a kereskedő eladja áruját a fogyasztónak, és pedig minden fogyasztónak, aki hozzáfordul. Honnan szerzi azonban a kereskedő az árut? Vagy közvetlenül a termelőtől, vagy a nagykereskedőtől. Minden kiskereskedőnek meg van a maga beszerzési forrása: (termelő vagy egy vagy több nagykereskedő), akivel a legkülönfélébb címeken van összeköttetése. Néhány nagykereskedő tartja kezében az egész közellá-