Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A kereskedelem fejlődésének útja és annak következményei a gazdasági jogban

68 Kétségtelen, hogy mindezek a rendelkezések nem egyeznek az általános szabadság-fogalommal és szabadság-elwel. Különösen nem egyeznek a jogyegyenlőség elvével. Viszont annál inkább kielégítik a különleges kereskedelmi szabadság elvét. Abban az időben, mikor kereskedelmi törvényünk keletkezett, szükség is volt ezekre a kereskedelmet kiváltságoló rendelkezésekre, ha azt akartuk, hogy régi, leromlott kereskedelmünk és kereskedő-osztályunk helyébe újat, másikat neveljünk és szervezzünk. Ez a törvényünk akkor a haladást és gazdasági fejlődést szolgálta s rendelkezéseinek meg is lett a kívánatos eredménye. Számos válságon és egyéni romláson keresztül ugyan, de kereskedő-osztályunk az ország tekintélyes és vagyonos rétegévé fejlődött. III. Azok a minták, amelyek után kereskedelmi törvényünk létesült, már számos módosításon estek keresztül, sőt legtöbbjüket már régen új törvények váltották föl. A mi kereskedelmi törvényünk mégis csaknem teljes egészében érvényben van úgy, amint hét évtized előtt megalkották. Alig némi módosítás esett rajta, s egy kivétellel e módosítások általánosságban nem érintették a kereskedő régi fogalmát. Egyedül az árurészletügylet egyes kérdéseinek szabályozásáról szóló 1939:XII. törvény csorbítja bizonyos mértékig a kereskedő jogállását, a többi módosítások, bár a kereskedelmi szabadság bizonyos fokú korlátozására irányultak, mégsem lényegbe vágóak, többször nem is kereskedelmi, hanem egyéb társadalmi vagy politikai célt szolgáltak, mint például az uzsoratörvény vagy az üzletátruházási törvény, amely addig felelőtlen személyeket vont be a kereskedelmi felelősség körébe, a tisztességtelen verseny kiküszöbölésére irányuló jogunk pedig, melynek egyik ága gyanánt említhető az áruházak forgalmának szabályozása, éppen a kereskedés régi fogalmának fenntartása mellett bír értelemmel. Célja ugyanis — s ebben irányjelző jelleg mutatkozik — éppen az, hogy a kereskedelmi szabadság, a manchesteri liberalizmus érvényesülését elősegítse, sőt biztosítsa olyan irányban, amely irányból a kereskedelmi szabadság legkevésbbé számíthatott veszélyre, de amely irányból a veszély mégis jelentkezett. Ez az irány: maga a kereskedelem. Sajátságos, de a kereskedelem szabadságát éppen maga a kereskedelem veszélyeztette legjobban. Egyik kereskedő kereskedelmi szabadsága ugyanis a másik kereskedő kereskedelmi szabadságát sértette, amint ez természetes is, mihelyt a szabadságjogok egyénenként nincsenek korlátozva. Az államnak kellett beavatkoznia, hogy a verseny öldöklővé ne fajulhasson, s jogilag biztosítani, hogy a verseny szabadságának az üzleti tisztesség szabjon korlátokat. De ugyancsak kereskedői oldalról veszélyeztette a kereskedés szabadság-elvét a verseny szerződéses kizárása: a kartell és más hasonló jogviszony. A kereskedelmi szabadság elvét az állami beavatkozás mellőzésének szokták mondani. Az a sajátságos helyzet állott tehát elő, hogy