Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A kereskedelem fejlődésének útja és annak következményei a gazdasági jogban

67 cselekvési lehetőségét értette, ami nyilván társadalom-atomizáló jelenség. A kereskedelmi szabadságnak ez a társadalombomlasztó jellege az idők folyamán lecsiszolódott, s a kereskedői szabadság-elv mindjobban összhangzásba került a társadalmi közösség szabadságfogalmával, végül önmaga vált társadalomszervező erővé, s kialakított egy társadalmi rendszert, amelyben az általános erkölcsi tilalmakon kívül csak az volt a tilos, ami az egyéni szabad kereskedés elvébe ütközött. Különösen a lakosság szaporodása, s a termelés fejlődése és gépesülése felszínre emelte a merkantilista közgazdasági irányzatokat, amelyek a liberalizmus jelszavával a kapitalista társadalmi rendbe fejlődtek át. Ez a kereskedelmi szabadság-elv a maga eredeti fogalomtartalmával nálunk is kivirágzott a ma is életben lévő kereskedelmi törvényünkben. A mi kereskedelmi törvényünk a maga nemében nem rossz törvény. Távol áll ugyan tőle az eredetiség. Idegen minták után készült. Mint uralkodó liberális törvény azonban megfelelő volt, s nálunk annakidején közjogi és politikai tekintetben is különösen megfelelt, mert számos jogterületre tagolt országunkat és társadalmunkat ebben a vonatkozásban egységbe foglalta. Viszont kétségtelen az is, hogy nincs talán egyetlen törvényünk sem, amely annyira visszaütne forrására: a liberalizmusra, mint éppen a Ker. Törvény. Ám ez a liberalizmus sajátságos színezetű. Ugyanis nem egyenlővé teszi a kereskedőt társadalmunk többi elemeivel, hanem a régi privilegiális, vagyis egyénileg kiváltságoló rendszer megszüntetésével a kereskedelmet, illetve a kereskedőt általában avatja kiváltságolt társadalmi elemmé. A régi kiváltságoló rendszer kereskedelmi vonatkozásban csak annyiban változott, hogy nem egyes kereskedők vagy kereskedelmi elemek nyertek kiváltságot más kereskedelmi elemek rovására, hanem az egész kereskedelmi réteg, mint egységes társadalmi osztály, a társadalom többi osztályaival szemben. Érdekes, hogy már Smith Ádám azt állapította meg, hogy alig van olyan állam, amely minden foglalkozási ággal szemben pártatlanul viselkednék. Szerinte Európa gazdasági politikája a római birodalom bukása óta inkább az iparnak és kereskedelemnek kedvezett, mint egyéb foglalkozási ágaknak. Ez az irány tükröződik vissza a mi kereskedelmi jogunkban is, amelynek egyik jellegzetessége, hogy a kereskedő előnyeinek, kiváltságainak érvényesítésében anynyira megy, hogy szabállyá avatja azt a tételt, hogy kereskedőnek nem kereskedővel szemben való viszonyában is alkalmazni kell a kereskedelmi törvényt. Tehát nem a kereskedő van alávetve az általános magánjog szabályainak, amint az az általános magánjog elveiből logikusan következnék, hanem mindenki, aki kereskedővel ügyletet köt, a kereskedelmi törvénynek, amelyet kiegészítenek a kereskedelmi forgalom javára szolgáló váltójogi és csődjogi, általában hiteljogi és iparjogi törvények.