Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - A kereskedelem fejlődésének útja és annak következményei a gazdasági jogban

66 éppen a kereskedelem tekintetében Napóleon Franciaországban kezdeményezett, visszaszorítani, leverni, bilincsekbe kényszeríteni többé nem lehetett. Hinnünk kell tehát, hogy bármi lesz a jelen háború vége, azok a lényegi változások, melyek a fejlődés mélyén annak tényezői, hajtóerői gyanánt jelentkeznek, a háború eredményeitől függetlenül is érvényesülnek, annál inkább, mert immár a küzdő feleknek mindegyike számolt a fejlődéssel és részben be is rendezkedett az átalakítandó jövőre, helyesen: a jövő átalakítására. A második csoportba tartozó jelenségek azonban nem önállóan mutatkoznak, hanem szövevényes kapcsolatban a háború ideiglenes megkötöttségeivel. Szükséges ezért, hogy ne jelenségeiben, hanem alapfolyamataiban, fogalmában és összetevő elemeiben vizsgáljuk meg az egész kérdéstömböt. II. Ameddig a történelmi kutatás visszalát az emberiség történetébe, mindig és mindenütt azt tapasztaljuk, hogy a kereskedő az a társadalmi elem, amely az áruforgalmat közvetíti. A hangsúly a közvetítésen van. Elemezve a „közvetítés" nem jogi, hanem közgazdasági, gyakorlati fogalmát, azt találjuk, hogy az az áru felkutatásából, az értékesítés (fogyasztás) lehetőségeinek a megállapításából és az árunak a fogyasztóhoz juttatásából áll. A kereskedő felkeresi a legtávolabbi világrészeket, hogy egyik helyről selymet hozzon aranyáért, a másik helyre fegyvert vigyen élelmiszerért. A kereskedő beutazta a földet, megismerte a népeket, embereket, szokásaikat, vagyonelemeiket, azok használati módját (esetleg helyi használhatóságát), hasznosíthatóságát; megszerezte azokat (nem mindig az európai erkölcsi felfogásnak megfelelő erkölcsi módszerekkel) és igyekezett értékesítési piacra juttatni. A kereskedőnek ez a fogalma az emberiség szaporodásával, az igények emelkedésével, az általános műveltség terjedésével, a termelési eszközök és a termelés fejlődésével, gépesülésével, a közlekedési eszközök tökéletesedésével párhuzamosan állandó elhajlásoknak volt ugyan alávetve, de lényegében nem változott soha. Nem változtattak rajta a különféle politikai és nemzetközi gátlások sem, mint a vámhatárok, közbiztonsági hiányosságok és egyéb hasonlók, vagy a háborúk veszélyei, vagy földrajzi adottságok, távolságok, utak hiánya, stb. A kereskedő mindezeknek az akadályoknak legyőzésével folvtatta az áruközvetítést és éppen az akadályok legyőzése adta működésének eredeti becsét és értékét. A kereskedőnek e működése közben sajátos kereskedelmi szabadság-elv fejlődött ki, amely ellentétben állott a szabadságról vallott közönséges felfogással. A szabadság közönséges, általános felfogása ugvanis mindig mióta a történelem esemónveit i.smeriiik. emberi közösségeknek, társadalmaknak szabadsáe^t jelentette, bennük az egyes embereknek biztosított jogkörrel. Ezzel s/em^en a kereskedelmi szabadságelv csak eerves embert ismer, a társadalmi közös S7f>v.qdsággal kevésbbé törődött, szabadság alatt az egyes ember korlátlan