Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 10. szám - A Beveridge-terv alapvető tételei

617 alapján Beveridge a baleseti járadékot a munkaképtelenség első 13 hetében a betegségi járadékkal (a létminimummal) egyenlő mértékben állapítja meg, azon túl azonban magasabb (a balesetet megelőző kereset %-a, de legalább heti 56 shilling és legfeljebb heti 76 shilling) járadékot állapít meg. (Ezidőszerint a baleseti járadék összege az utolsó kereset fele, de legfeljebb heti 30 shilling s a munkaadó az alkalmazottal végkielégítésben is megegyezhetik, míg Beveridge az ilyen megállapodás lehetőségét kizárja.) Fontos tényezője a Beveridge-tervben körvonalazott társadalombiztosításnak a gyermeknevelési pótlék. Ennek intézményes bevezetésével kívánja Beveridge az utolsó évtizedekben egyre kedvezőtlenebb angol születési arányszámot emelni. (x\míg a század elején a 16 évesnél fiatalabb gyermekek az összlakosság 32.5%-át, addig a mostani világháború kitörésekor már csak 20%-át képezik s egy angol családra átlag 3.75 lélek esik.) A terv szerint a gyermeknevelési pótlék (16 éven aluli gyermekenként heti 8 shilling) az esetben, ha a szülőknek keresetük van, a második gyermek születésétől kezdve jár. Ennek megfelelően minél több gyermek van egy családban, a gyermekpótléknak annál nagyobb hányada esik egy gyermekre, amely körülmény a többgyermekes családok kialakulására serkentőleg hatna. A kereset hiányában járadékban részesülő szülők első gyermekük után is gyermekpótlékot élveznek. A gyermeknevelési pótlék szabály szerint a gyermek 16. életévének betöltéséig jár, de ha a gyermek nevelése (tanulmányainak befejezése) tovább tart, a 16. életkoron felül is folyósításra keiül mindaddig, amíg a nevelés (taníttatás) befejezést nem nyert. 3. Egyetlen járulék. A biztosítottak a fent ismertetett társadalombiztosítási szolgáltatásokat egyetlen járulék fizetése ellenében élvezik. A járulékfizetés szempontjából a terv a biztosítottakat 6 osztályba sorozza (Anglia ezidőszerint 47 milliót kitevő lakosságának osztályonkénti megoszlását zárójelben tüntetjük fel): 1. alkalmazottakra és munkásokra (19 millió), 2. munkaadókra és szabadfoglalkozásúakra (2.5 millió), 3. háziasszonyokra (munkaviszonyban nem álló, háztartást vezető feleségekre: 8 millió), 4. keresőképes korban (16—60, illetőleg 65) lévő egyéb személyekre (akik az előbbi osztályokba nem sorolhatók, mint például a vagyonukból élő magánzók; számuk mintegy 3.5 millió), 5. keresőképes kor (16. év) alatt levőkre (9.5 millió), 6. keresőképes kor (férfiaknál 65. év, nőknél 60. év) felett levő, foglalkozásuktól visszavonult személyekre (4.5 millió). Az 1., 2. és 4. osztályba tartozó biztosítottak mindegyike egyetlen biztosítási járulékot fizet. Azonkívül az alkalmazottak (1. osztály) járulékához a munkaadók is hozzájárulási díjat fizetnek. A férfiak magasabb (21—65. éves korig az 1. osztályban 414 shilling és ehhez a munkaadó részéről 3*4 shilling, a 2. oszitályban 414 shilling, a 4. osztályban 3% shilling), a nők alacsonyabb (21—60- éves korig az 1. osztályban 3% shilling és ehhez a munkaadó részéről 2i/> shil-