Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 10. szám - A Beveridge-terv alapvető tételei

618 ling, a 2. osztályban 3% shilling, a 4. osztályban 3 shilling,) a 21 éven aluli fiatalkorúak még alacsonyabb heti járulékot fizetnek. A férfiak azért fizetnek magasabb járulékot, hogy ebből a 3. osztályba tartozó és járulékot nem fizető háiasszonyok segélyezése is fedezetet nyerjen. Ebben az intézkedésben mély családvédelmi elgondolás rejlik. Nem fizetnek járulékot a keresőképes koron alul és az azon felül levők (5., illetve 6. osztályba tartozók) sem. Az egyetlen járulék ellenében a biztosítottak osztályonként az alábbi járadékokban részesülnek: az 1. és 2. osztályba tartozók munkanélküliségi, illetőleg munkaképtelenségi (betegségi vagy baleseti) járadékban (a 2. osztályba tartozók csak a munkanélküliség, illeítőleg munkaképtelenség 14. hetétől kezdődően), azonkívül a kereső feleség szülés idején 13 héten át anyasági (terhességi, majd gyermekágyi) járadékban (hogy munkáját erre az időre megszakíthassa), a 3. osztályba tartozók anyasági, özvegységi vagy el válási járadékban, az 5. osztályba tartozók után a szülők gyermeknevelési pótlékban (kivéve a kereső szülők első gyermekük után), a 6. osztályba itartozók pedig öregségi nyugdíjban. A 4. osztályba tartozók járadékot nem kapnak, de — miként az összes többi osztályokba tartozók is — orvosi kezelésben és temetkezési segélyben részesülnek. Beveridge elgondolása szerint a járulékok a társadalombiztosítás összes költségeinek 30%-át, a munkaadók hozzájárulási díjai 20%-át fedeznék, a fennmaradó 50%-ot pedig az állam viselné. A nagymérvű állami hozzájárulás helyes jövedelemadópolitikát feltételez, annál is inkább, mert a társadalombiztosítási járulék nagysága nem igazodik a jövedelem nagyságához, hanem attól független. A Beveridge-terv teljes végrehajtása esetén a (társadalombiztosítás költségei — a jelenlegi £ 240 millióval szemben — kereken £ 850 milliót tennének ki, amiből £ 550 millió a készpénzszolgáltatásokra és azok ügyvitelére esnék. A Beveridge-terv végrehajtásának évi költségvetése a háború utánra előirányzott, egész költségvetésnek mintegy részét képezné, ami azonban az utolsó békeévben £ 6 milliárdot kitevő nemzeti jövedelem figyelembe vételével — tekintettel a terv megvalósításának óriási nemzetvédelmi horderejére — pénzügyileg elfogadhatónak látszik. Azok számára, akik a kötelező biztosítás mértékén felül magasabb életszínvonalat akarnak maguknak biztosítani, az önkéntes biztosítás (a létminimum felülbiztosítása) ezt lehetővé teszi. A kötelező biztosítást kiegészítő önkéntes biztosítás lehetősége a polgári takarékosság és tőkeképzés terén serkentőleg hatna. A kötelező társadalombiztosítási rendszerrel szervesen összefügg a birodalom minden polgárára kiterjedő nemzet egészség ügyi szolgálat megvalósítása, amelynek célja a betegség megelőzése, illetőleg gyógyítása. Ez az a terület, amelyen a mai Anglia az európai szárazföld vezető országaitól leginkább elmarad. Az angol egészségvédelem elmaradott voltát maga Beveridge is hangsúlyozza. A kötelező biztosítás körében a betegséget megelőző és gyógyító szolgálat ezidöszerint teljesen hiányzik és azt egyes városi szervezet és másán jótékonysági egyesü-