Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - Az átértékelt nyugdíj és a nyugdíjpótlék

31 saság ugyanis az 1908. évi XII. tc. becikkelyezett kereskedelmi egyezmény XIX. cikke alapján nem volt köteles, a K. t. 214. §-ában meghatározott módon, fióktelepéről külön mérleget készíteni, ezért az ilyen ausztriai társaság az arányszámát ,,a hazai jog szabályai szerint egész üzletére készített... mérlege alapján" állapítja meg. Így az átértékelésre magyarországi fióknál nyugdíjjogosultságot szerzett alkalmazottakra is az Ausztriában érvényes szabályok szerint megállapított arany megnyitómérleg alapján jelentkező arányszám pengőre átszámított értéke az irányadó. A magyar jog uralma alatt álló nyugdíjasokra ez azonban sérelmes lehetne, mert Ausztriában más elvek szerint történhet a nyugdíjak átértékelése, ezért a törvény a nyugdíj legalacsonyabb értékét megállapítja akként, hogy a „fizetendő járandóság nem lehet kevesebb, mint amennyit a társaság hasonló körülmények között főtelepének államában alkalmazottainak fizet". Felmerül most már az a kérdés, hogy vájjon ezeknél a magyar nyugdíjasoknál az arányszám szerinti, vagy az összehasonlítás alapján járó nyugdíj képezi-e a nyugdíjalapot, ennek következtében melyik az az összeg, ami után a pótlék jár, valamint az is, hogy a nyugdíj járandóság összegére a rendkívüli viszonyok, a háború, vagy általában a körülmények, egyéb változás, milyen következményeket von maga után? Általános szabály, — mely a m. kir. Kúria P. II. 5891/1938. számú ítéletében is kifejezésre jut — hogy a Magyarországon teljesített szolgálatból eredő igények a nemzetközi jog általános elvei szerint, a magyar jog szabályai és a bírói gyakorlatban lefektetett jogelvek alapján bírálandók el. Ennek következtében, az 1420/1942. M. E. számú rendelet már ismertetett rendelkezése alapján, nem lehet kétséges az ausztriai intézetek magyarországi fiókjától nyugdíjat élvező nyugdíjasoknak a nyugdíjpótlékhoz való igényük, tekintettel arra, hogy a rendelet velük szemben az általános szabály alól kivételt nem tesz. A nyugdíjpótlék alapját pedig, — amint ezt a m. kir. Kúria P. II. 2442/1942. számú ítéletében ki is mondotta — az arányszám alkalmazásával kiszámított nyugdíj képezi. A magyarországi alkalmazottaknak nyugdíj magyar jogszabályok alapján jár, eszerint pedig általános elv, hogy a „nyugdíjköveteléseknek megállapítása ... arányszám segélyével eszközlendő", (K. 2707— 1928.) s az 1926. évi XVI. tc. 3. §-ának 3. bekezdése „csak az arányszám megállapítására és annak alapján fizetendő járandóság mértékére nézve tartalmaz különleges intézkedéseket". (K. 7335/1929.) A nyugdíjpótlékot tehát ehhez az alapnyugdíj járandósághoz kell hozzászámítani. Ha az ekként megnövekedett összeg is kevesebb, mint a törvényben legkisebb mértékül megjelölt összehasonlítás után jelentkező nyugdíj, úgy az 1420/1942. M. E. számú rendelettel megállapított pótlék a járandóság tényleges felemelését nem jelenti. Ellenkező esetben ugyanis a pótlékkal többet kapna, mint a főtelep hasonló körülmények között levő alkalmazottja, már pedig „a magyarországi alkalmazott az összehasonlítás alkalmazásával az osztrák