Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A német "Néptörvénykönyv" alapvető szabályai (Grundregeln)

26 3. A házasság intézménye, mint a népi közösség alapja, a jogrend külö­nös oltalma alatt áll. Annak a házastársak tökéletes életközösségét kell kialakítania és a faj fenntartásának és szaporításának magasabb célját szol­gálnia. 4. A gyermek a német népközösség legdrágább kincse. A párt és az állam az ifjúságban látják a német nép jövőjét. 5. A szülök kötelessége, hogy gyermekeiket testben és lélekben nemzeti szocialista szellemben neveljék a nép szolgálatára. A párt és az állam a ma­guk nevelő és fegyelmező berendezéseikkel állanak mellettük. 6. A természetes gyermeket nem éri semmi hátrány. Neki ugyanaz a helyzete, mint minden más néptársnak. A leendő anyának gondozásra és gyámolításra van igénye. 7. Minden néptárs legfőbb kötelessége az, hogy teljes erejével álljon a népközösség rendelkezésére. Minden néptárs javára biztosítani kell a hiva­tásának és teljesítményeinek megfelelő élet- és fejlődési lehetőségeket. A jogrend védelmébe veszi munkaerejét és alkotásait. 8. A néptársak magántulajdona elismertetik. A tulajdonos javait — azok közgazdasági rendeltetésének megfelelően — saját felelősségére használhatja és ugyanilyen korlátok között azok felett rendelkezhetik is. 9. A német föld tulajdona a tulajdonost fokozottabban kötelezi a szak­szerű gazdálkodásra. 10. Az öröklési jog a család és a nép javára őrzi meg az örökhagyó munkával szerzett és roáháramlott javait. A halál esetérc szóló rendelkezések, amennyiben ezzel a céllal összeegyeztethetők, jogvédelemben részesülnek. 11. Társulni lehet olyan közös célok előmozdítására, amelyek a népi kultúrát, munkásságot és gazdasági életet szolgálják. 12. A gazdasági élet rendje lényeges előfeltétele a nép egész teljesítő­képességének és a néptársak egészséges együttélésének. A szerződés mint a javak józan szétosztásának eszköze nyer elismerést. 13. Aki kötelezettséget vállalt, tekintse becsületbeli ügyének, hogy azt nehéz körülmények között is teljesítse; a szerződési hűség alapja a jogi for­galomnak. 14. Senki sem foszthatja meg magát szerződéssel becsületétől vagy sza­badságától. 15. A szerződés nem lehet egymás kizsákmányolásának eszköze. 16. Minden jog gyakorlásában a jóhiszeműségnek és tisztességnek meg­felelően, valamint a népi együttélés elismert alapelveivel összhangzásban kell eljárni. A közösség jólétét az egyéni haszon fölé kell helyezni. 17. A joggal való visszaélés nem részesül oltalomban. Visszaél különös­képpen az, aki valamely értelmét és célját vesztett kötelezettség betűszerinti teljesítéséhez ragaszkodik, aki jogát olyan későn érvényesíti, hogy ezáltal korábbi magatartásával kiegyenlíthetetlen ellenmondásba keveredik, aki a jogérvényesítésnél olyan ridegséggel jár el, amely durván sérti az egészséges népérzületet. 18. Mindenki, akit jogában háborítanak, vagy aki egy beállott jogbizony­talanságot meg akar szüntetni, az illetékes hatóság jogvédelmét veheti igénybe, önsegéllyel csakis a törvényszabta korlátok között lehet élni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom