Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A külföldi részvénytársaság belföldi fiókja

20 akkor cselekszik helyesen, ha álláspontja mellett kitartva, megtagadja minden oly lépés megtételét, amely a törvényes rendelkezésekkel való összeütközéshez vezethetne. Ezért a külföldi anyaintézet a saját érdekében is akkor jár el helyesen, ha a belföldi képviselőnek a fiók ügyvitele tekintetében a lehető legtágabb hatáskört biztosítja, hiszen ez a képviselő ismeri a belföldi jogi és gazdasági helyzetet s őt terheli a felelősség a fiók ügyeinek viteléért. A bírói gyakorlatban sokáig vitás kérdés volt az, hogy a belföldi képviselő kirendelhet-e cégvezetőt. Ezt a kérdést a 3420/1942. M. E. számú rendelet eldöntötte annak kimondásával, hogy a külföldi részvénytársaság belföldi képviselősége a Kereskedelmi Törvény 37. §-ának megfelelően cégvezetőt kirendelhet. Véleményem szerint nem lehet vitás, hogy csak a belföldi képviselő rendelhet ki cégvezetőt, a külföldi anyaintézet igazgatósága semmiesetre sem. Ez folyik abból, hogy a belföldi fiók törvényes képviselője egyedül a belföldi képviselő, aki e minőségében egyedül bírja a részvénytársaság igazgatóságának jogkörét. Foglalkozzunk most már azzal a kérdéssel, hogy a belföldi fiók létesíthet-e Magyarországon további fióktelepeket? Teljes mértékben osztom Kuncz Ödön felfogását, amely szerint az ily belföldi fiók ugyanolyan jogállással bír, mint a belföldi részvénytársaság és ha a belföldi részvénytársaság létesíthet fióktelepet, akkor a belföldi fiók is megteheti azt. Az így létesítendő további fiókokra azonban, véleményem szerint, már a belföldi részvénytársaságok fiókjaira vonatkozó jogszabályok nyernek alkalmazást. Ezek a fiókok ugyanis az őket létesítő belföldi fiókkal együtt elválaszthatatlan jogi és gazdasági egységet alkotnak, amely egység egymagában jelenti a külföldi részvénytársaság belföldi fiókját. A belföldi fiók különleges jogi természetét a legjobban megvilágítják azok a kérdések, amelyek a fiók megszűnésével, illetve az azzal kapcsolatos felszámolással felmerülnek. Ha valamely belföldi részvénytársaság megszűnik s e célból felszámol, úgy felszámolói a Kereskedelmi Törvény idevonatkozó rendelkezései szerint a társasági vagyont készpénzzé teszik s ezt a készpénzt a részvényesek közt részvényeik arányában felosztják. Ez alól a bírói gyakorlat szerint csak abban az esetben van kivételnek helye, ha a társaság összes részvényesei egyhangú határozattal kimondják, hogy a vagyon készpénzzé tételét nem kívánják, hanem azt természetben óhajtják felosztani. A külföldi részvénytársaság belföldi fiókjának megszűnése esetén a felszámolás másként történik. Ha ugyanis a felszámolók a fiók összes kötelezettségeit kielégítették, illetve biztosították, az annak megtörténte után fennmaradó vagyont, az úgynevezett residuumot nem kell készpénzzé tenni. Ez a residuum nem kerül a részvényesek közt felosztásra, hanem abban az állapotban ahogy van, alvagyoni minőségének megszűnése folytán ipso facto visszakerül a külföldi anyaintézet általános vagyonába éspedig anélkül, hogy ez bárminő