Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1943 / 1. szám - A külföldi részvénytársaság belföldi fiókja
15 pességgel bír a gyakorlati életben, hogy jogok és kötelességek önálló alanya lehessen. A gyakorlati élet valósága előbb-utóbb keresztülrágná magát az ilyen törvény papirosfalán, a jogi személyiségtől névlegesen megfosztott alakulat ténylegesen létrejött ügyleteinek szövevénye elkerülhetetlenül bekapcsolódnék a gazdasági áramkörbe s a rövidzárlat veszélye nélkül aligha lehetne megtagadni a jogsegélyt az ily ügyletektől, mint az említett alakulat önálló jogi tényeitől. A törvényi és ontológiai előfeltételek kongruenciája kell tehát ahhoz, hogy a jogi személyiség kérdését biztos alapra helyezzük és hogy az önálló jogalanyiságra képesnek bizonyuló alakulatra a törvény a jogi személyiség ruházatát ráölthesse. Ebben az értelemben tehát a jogi személyiség törvényi elismerésének nem annyira konstitutív, mint inkább deklaratív hatása van. A részvénytársaság sem azért jogi személy, mintha a törvény kifejezetten jogi személynek nyilvánítaná, hanem azért, mert kereskedelmi törvényünk lehetővé teszi, hogy, mint kereskedelmi társaság, önállóan jogokat szerezhessen és kötelezettségeket vállalhasson és mert olyan szervezete van, amelynek segítségével önálló jogi személyként működhetik. A jogi irodalomban sokat vitatott kérdés volt az, hogy a részvénytársaságot, mint jogi személyt, egyesületnek vagy alapítványnak kell-e tekintenünk. Helyesen mutatott rá Kuncz Ödön arra, hogy a részvénytársaság sem nem egyesület, sem nem alapítvány, hanem a jogi személynek egy oly különleges válfaja, amelyben mind az egyesület, mind pedig az alapítvány elemeit egymással összekeverve megtalálhatjuk. Ha mégis arról beszélünk, hogy a külföldi részvénytársaság belföldi fiókja önálló jogi személy-e, úgy az ily jogi személy kétségtelenül közelebb állna az alapítványhoz. Az ily jogi személy, mint alapítványszerü célvagyon mögött ugyanis nem a részvényesek személyi egyesülése, hanem maga a részvénytársaság, mint alapító állana. Az ily belföldi fiók jogi személyiségének kérdését, véleményem szerint, úgy oldhatjuk meg legkönnyebben, ha Szászy-Schwarz Gusztávnak a célvagyonról és az alvagyonról alkotott felfogásából indulunk ki. Eszerint a célvagyon az, amelynek addig, míg fennáll, csak egyazon célja van s a vagyonnak, mint olyannak, előbb meg kell szűnnie, hogy alkotórészei más célra szolgálhassanak. Az alvagyon viszont csak részét teszi egy másik vagyonnak. Megvan ugyan a maga külön célja, de ez, bár elsősorban való célja neki, nem kizárólagos célja, hanem a primár cél kielégítése után ez a vagyon az összes vagyon céljaira használható. Nyilvánvaló, hogy ezen a szemüvegen keresztül nézve a belföldi fiók nem célvagyon, hanem csupán alvagyon. Ha a fiók megszűnik, ez az alvagyon visszabocsáttatik a külföldi részvénytársaság általános vagyonába, anélkül, hogy ehhez vagyonátruházás lenne szükséges. Ez pedig már önmagában kizárja azt, hogy a fiókot