Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 1. szám - A külföldi részvénytársaság belföldi fiókja

és hogy az ily fiókok vezetői harmadik személyekkel szemben ugyanolyan felelősségnek vannak alávetve, mintha egy belga társaság vezetői lennének. Egészen kezdetleges kísérlet ez a magyar jogszabálynak a külföldi kereskedelmi törvényektől s az akkori általánosan uralkodó jogi és gazdasági felfogástól élesen eltérő gondolatával szemben, amely a magyar nemzeti eszme és a magyar gazdasági érdekek védelmében oly messze megy el, hogy nemcsak az ily belföldi fiókok vagyonának, könyvelésének és vezetésének a külföldi anyaintézettől való teljes elkülönítését írja elő, hanem bármely érdektelen személy javára is actio popularis-szerü intézményt biztosít a cégbejegyzés törlésére abban az esetben, ha a részvénytársaság a magyar gazdasági érdekek biztosítása iránt fennálló törvényes kötelességeit megszegné. Ez a gondolat jutott érvényre, ha nem is ily határozottan megfogalmazva, az 1881. évi csődtörvényünkben is, mely kivételt tesz a külföldi részvénytársaság belföldi fiókja tekintetében az alól az általános szabály alól, hogy a külföldi közadós belföldi ingóságait a külföldi bíróság megkeresésére ki kell adni. A külföldi részvénytársaságnak a belföldi üzlet folytatására szánt és itt elhelyezett tőkéjét e törvény szerint nem lehet kiadni, hanem e vagyontárgyakra nézve a belföldi bíróság hivatalból külön csődöt nyit. Sajnos, csődtörvényünk nem hozott oly tételes rendelkezést, amely szerint e külön csődvagyonból csak a fiók által kötött ügyletekből eredő követeléseket lehet kielégíteni. A magyar bíró méltónak bizonyult a magyar jogalkotó erős nemzeti érzésére és helyes jogérzékére. A bírói gyakorlatban hamarosan kialakult az az állandóan követett jogi álláspont, hogy a belföldi fiók vagyonát csak a belföldi fiók által vállalt, illetve azt terhelő kötelezettségek kielégítésére vagy biztosítására lehet lefoglalni. Erre az évtizedek óta követett gyakorlatra hivatkozik a Kúria IV. tanácsának 1912/1942. számú határozata is, amely szerint az állandóan követett és a Kereskedelmi Törvény 211. §-ának 4. és 6. pontjából okszerűen következő joggyakorlat szerint a külföldi részvénytársaságot belföldön való képviselősége vagy ügynöksége útján csak azokban a perekben lehet perbe idézni, amelyek a belföldi képviselőségnek vagy ügynökségnek b,elföldön kötött ügyleteiből származnak. Az az út, amelyre kereskedelmi törvényünk megalkotói közel hetven évvel ezelőtt léptek, a külföldi jogi felfogást messze megelőzve, fényesen beigazolódott a legutóbbi évtizedek jogi és gazdasági fejlődésének tükrében. Az első világháborút követő békeszerződés alapján a követelések és tartozások rendezése tárgyában kötött nemzetközi egyezmények szükségszerűen arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a tartozások rendezése tekintetében a külföldi részvénytársaság belföldi fiókját belföldi személyként kell kezelni, így például az 1924:XXIII. törvénycikkel becikkelyezett magyarolasz pénzügyi egyezmény szerint, ha a kereskedelmi társaság fiókja az egyik szerződő állam területén, főtelepe pedig a másik szerződő'