Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 3. szám - A mezőgazdasági termelés irányítása Olaszországban

152 intézheti, amely az élelmicikkek túbiyomórészének termelését irányít ja, Külön szervet azért sem láttak célszerűnek életrehívni, mert a közélelmezési szerv csak átmeneti jellegű volna, amelynek kedvéért a rendes közigazgatási apparátus egységét nem kívánták megbontani. Megfontolás tárgyává tették azt a kérdést is, hogy külön közélelmezési szervezet felállítása esetén a termelés irányítását nem lehetne-e ennek a hatáskörébe utalni, de arra a megállapításra jutottak, hogy egyrészt az átmeneti jellegű szerv feladatkörébe utualni nem lehet olyan feladatot, amely — mint a termelés — állandó jellegű, másrészt azért sem volna lehetséges, mert a termelés előmozdítására szolgáló egyéb eszközök és anyagok (mezőgazdasági gépek, műtrágyák, vetőmag, stb.) biztosítása illetve elosztása nem választható külön a termelést irányító szervtől. Az olasz kormány e meggondolások alapján a földmívelésügyet és a közélelmezést egy kézbe, a földmívelésügyi és erdészeti miniszter kezébe tette le. A földmívelésügyi és erdészeti minisztérium kebelén belül egy főosztály végzi a termelés irányítását, egy főosztály foglalkozik a termés begyűjtésével, illetve megszerzésével, egy főosztály pedig az élelmicikkek elosztását végzi. A főosztályok egy államtitkár felülvizsgálata alá tartoznak. A termelést és fogyasztást egyöntetűen irányító földmívelésügyi és erdészeti minisztériumban külön központi szerv gondoskodik a társminisztériumok kívánságainak, szükségleteinek összehangolásáról. Ez a szerv egy állandó bizottság, amely az érdekelt tárcák képviselőiből áll. A termelés irányítását végző központi személyzet csupán kicsiny vezérkar, amelynek, rendelkezésére állanak nemcsak a minisztérium összes osztályai, hanem az egész fasiszta közigazgatási szervezet. A termelés irányítása a legnagyobb mértékben decentralizáltan folyik. Az olasz közvélemény a termelés irányításáioz fokozatosan szokott hozzá. A háború első két évében bár határozott irányvonalakon, de csak propagandával igyekeztek egyes növények termelését kiterjeszteni, másokét visszaszorítani. Eltekintve a tervszerű eljárástól, amely lépésről-lépésre kívánta az olasz mezőgazdaságot a teljes irányítás felé vinni, erre a propagandára kényszerítette az olasz kormányt az a körülmény is, hogy egységes árrendszerük nem lévén, az árrendszerbe be nem vont termények termelése túlzottan kezdett fejlődni a többi, sokkal fontosabb és épp ezért az árrendszerbe bevont növények rovására. Az 1942. évben néhány fontosabb, főként ipari növényre, mint a kenderre és a ricinusra, már elrendelték a kötelező termesztést, az 1943. évre pedig az összes fontosabb szántóföldi termeivényeket kötelező termesztés alá vonták. Most sem célja az olasz földmívelésügyi szervezetnek a mezőgazdaság teljes átállítása, gondosan ügyelnek arra, hogy a termelési szokásokat minél kevésbbő érintsék, azonban eddigi tapasztalataikból azt a következtetést vonták le, hogyha egyes növények termeléséhez kötelező szabályok útján hozzányúlnak, ez az intézkedés a többi növények kívánatos egyensúlyát károsan befolyásolja. Ezért szabályozták egy közös, nagy tervben csaknem valamennyi szántóföldi termeivény kötelező termeszté-