Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 3. szám - A mezőgazdasági termelés irányítása Olaszországban

151 A mezőgazdasági termelés irányítása Olaszországban A háború kitörése óta minden állam arra törekszik, hogy termelését minél inkább hadseregének és közellátásának szükségleteihez idomítsa, közellátását minél tökéletesebbé tegye. Alig van viszont ország, amely a háborús termelés és közellátás módszereit békeidőben megállapított módokon és szervezet mellett ma is változatlanul alkalmazná; a legtöbb ország úgyszólván minden termelési évben változtatta közellátási módszereit, részint a mindenkori szükséghez alkalmazva, részint pedig egyre tökéletesítve, csiszolgatva. Az egyes országok nagy általánosságban kétféle úton akarják közellátásukat biztosítani: a tiszta beszolgáltatási kényszer, vagy a termelési kényszerrel összekapcsolt beszolgáltatási kényszer útján. Magyarország mindezideig az első csoportba tartozott, a tiszta beszolgáltatási kényszer alapján állott, sőt — amennyire ezidőszerint meg lehet ítélni — ebben az évben is ezen az alapon fog állani, bár az 1943. évre szólóan eddig napvilágot látott előírások a beszolgáltatási kényszer egy sajátos, igen érdekes konstrukció keretein belül érvényesülő fajtáját írják elő, amely a termelést lényegesen befolyásolni fogja. Az ipari növények termesztése terén azonban Magyarország már az 1942. évben megvalósította a termelési kényszerrel kombinált beszolgáltatási kényszert is, amelyet az 1943. évre is fenn kíván tartani. A velünk szoros baráti viszonyban álló Olaszország ebben az évben tért át — nagyjából hasonló előzmények után, mint Magyarország — a termelési kényszerrel egybekapcsolt beszolgáltatási kényszerre, ezért nem lesz érdektelen, ha megvizsgáljuk, hogy Olaszország termelésének és fogyasztásának összhangját milyen rendszer keretein belül kívánja biztosítani. Vizsgálódásaink során nemcsak a közhírré tett jogszabály-anyagra támaszkodunk, hanem főként azokra az értékes beszélgetésekre, amelyet Aurelio Carrante professzorral, az olasz termelési terv megalkotójával alkalmunk volt folytatni. Olaszország már az első világháború alatt is kísérletet tett a mezőgazdasági termelés egységes irányítására, ez a kísérlet azonban az előkészítés hiánya, valamint az aLsófokú mezőgazdasági közigazgatási szervezet hiányos kiépítettsége miatt, nem vezetett sikerre. A most folyó világháború megindulásakor a korporációs szervezet, illetőleg az egész fasiszta közigazgatási berendezés rendelkezésre állott, ezért az olasz földmívelésügyi kormányzat mindjárt a háború megindulásakor igyekezett a termelés irányítását — alapos előkészítés mellett — fokozatosan kezébe venni. A háború kitörésekor mindenekelőtt megfontolás tárgyává tették, mint alapvető szervezeti kérdést — a termelés és a közélelmezés riszonyát. Így foglalkoztak azzal a gondolattal, hogy a közélelmezést külön központi szervre bízzák, ezt a tervet azonban elejtették azzal a meggondolással, hogy az élelmezést legcélszerűbben az a szerv