Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 3. szám - A nagytér fogalma az újabb német jogtudományban

147 IV. Miután a „tér", a „nagytér*' és a „birodalom" fogalma tisztár zottnak tekinthető, a jogtudományt most már elsősorban azok a kérdések érdeklik, amelyeket — a politikai berendezkedésen túlmenően — a jognak kell megoldania. Azok az intézmények, amelyeket az egyes nagyterek nemzetközi jogrendszerének és az egyes nagyterekbe tartozó egyes államok önálló jogrendszereinek kell megteremtenie, — már valóban a C. Schnvitt felfogásában értett „konkrét rend"-ek lesznek, amelyeknek tartalmát véglegesen és félreérthetetlenül kell meghatározni. A jogtudománynak ez a munkaterülete ketté ágazik. Az egyik terület: a tisztán nemzetközi jogi, államok közöti, viszonyok rendezése; a másik terület: az egyes jogrendszereknek a nemzetközi jogi nagytérrend követelményeinek és igényeinek megfelelő átalakítása, kibővítése és rendezése. A tisztán nemzetközi jogi területen, minden bizonnyal ezután ia, államközi szerződésekkel rendeződnek a kérdések. Ezeknél az államközi szerződéseknél tisztán jelentkezik a népek önrendelkezési joga és a szerződő államok szuverénítása. Ez ebben a kérdésben a német tudományos álláspont, amelyet ezzel a kérdéssel foglalkozó minden tudományos munka hangsúlyoz. Természetesen legalábbis a szerződési szabadságot — különösen a „birodalom" fogalmának a fenti meghatározása miatt — első pillanatban kétségbe lehet vonni és abban a pillanatban a szuverénítás kérdése is kétségessé válik. Ámde a szerződési szabadság fogalmának az a tartalma, hogy mindenki, mindenkire és mindenre való tekintet nélkül, szabadon szerződhet, már régen — még a magánjog területén is — meghaladott és valójában sohasem is állt fenn. Ha a jogban, mint C. Sehmitt mondja, konkrét rendet látunk, akkor természetes, hogy a fennálló konkrét rendek (a már meglévő jogintézmények) a szerződési szabadságot korlátozzák. Ezek a korlátok azonban természetesek, úgyis mondhatnánk természetiek, mert őket a társadalom életigénye szüli. Ezért ezek, a mi szempontunkból most szerződési korlátozásokként jelentkező, kényszermotívumok mindenkire nézve (minden államra, népre, tehát a „birodalom"-ra is) azonosak, tehát általuk egy egészen természetjogi színezetű igazság érvényesül. Az egy nagvtérbe tartozó államok jogait és kötelességeit a nagytér igényei szabják meg. A nagyteret, mint fentebb már mondtuk, bizonyos közös életérdekü népek teszik. A szuverénitás fogalma tehát érintetlenül áll, mert minden állam a saját életigényeinek megfelelően teljesen szabadon cselekedhet; a téridegen hatalmak beavatkozása lehetőségének a kizárásával a szuverénitás még teljesebbé válik és garanciája magra a nagytér, pontosabban a nagyteret tevő népek közös életigénye lesz. A nagytér konkrét rendjét tehát azok az államok közötti szerződések teszik, amelyeket közös érdekű államok (egy nagytér államai) kötnek. Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi jogi nagytérrend nem az államok közötti ellentétek kiküszöbölése (hiszen ellentétek fogalmilag