Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 3. szám - A nagytér fogalma az újabb német jogtudományban

146 tikai ideával áthatott, az idegen bevatkozástól mentes, nagytér. Nem a Monroe-doktrinát kell nekünk megismételnünk, hanem ez a mag: a nemzetközi jogi nagytérrend az, ami egy másik térre, más történeti helyzetekre és más barát-ellenség csoportra átvihető.18 Theodor Roosevelt, az Északamerikai Egyesült Államok elnöke, 1905-ben Vicomte Kaneko japán nagykövetnek azt az ajánlatot tette, hogy Japán alkosson egy, az egész Ázsiát átfogó, ázsiai Monroedoktrinát. Th. Roosevelt ezzel mindössze csak a „nyitott kapu politiká"-jának proklamálására gondolt és az összes hatalmak „egyenlő esélyé"-re Kínában. Ha Th. Roosevelt szóban tett javaslatának a szövege ma már teljes hitelességgel nem is állapítható meg, a célja kétséget kizáróan Japánnak az angolszász világrendszer gazdasági imperializmusába való bevonása volt. Egy ilyen tartalmú ázsiai vagy japán „Monroeshugi" az Északamerikai Egyesült Államoknak és Angliának éppen olyan kívánatos volt, mint amennyire Mandzsúriának Japán által való felszabadítása után egy „japán Monroedoktrina" kellemetlen lett volna.19 W. Wilson elnök a kongresszushoz 1917 január 22-én intézett üzenetében javaslatot tett, hogy Monroe elnök tanából egy „világdoktrina" alkottassék, a népek teljes és szabad önrendelkezési jogával, amely nagy és kis népet egyaránt és egyenlő mértékben megillet. A népszövetségi alapokmány 10. szakaszában ez a „világmonroedoktrina" kifejezésre is jutott.20 Ez tipikus és szem elől nem téveszthető tartalomváltozás. Ugyanis konkrét, területileg meghatározott rendelgondolás oldódott itt fel egy unverzális világgondolatban, ami által az intervenciómentesség, mint a nemzetközi jogi nagytérelv egészséges magja, egy imprialisztikus, humanitárius ürügyekbe burkolódzó, úgy mondhatnánk pánintervenciós világideológiává változott.21 Az eredeti Monroe-doktrina nemzetközi jogi berendezkedésünk megteremtésénél tehát csak történeti példaként állhat előttünk és így is különösen abban, hogy egy meghatározott nagytér érdekeivel ellentétes nemzetközi jogi berendezkedés ellentéteként keletkezett. Az eredeti Monroe-doktrina is, a nagytérrend is az intervenciós alapokon nyugvó nemzetközi jog ellentéte. i« C. Schmitt, i. m. 20. o. Ezek után C. Schmitt így ír: „Ausdrücklich sei nochmals betont, dass wir hier keine „deutsche Monroedoktrin" vorschlagen, sondern den berechtigten Kerngedanken der ursprünglichen Monroebotschaft freilegen, námlich den Gedanken der völkerrechtlichen Unzülássigkeit von Interventionen raumfremder Máchte in einem Ordnungsprinzip beherrschten Grossraum" (21. o.). 19 w. W. Willaughby: „Foreign Eights and Interests in China, 1927., 409. o. (Has Japán an Valid Right to assert a Monroe Doctrine with the ChinaI) ; C. Walter Young: „Japán's special position in Manchuria", Baltimore, 1931., 329. o.; C. Schmitt: „Grossraum gegen TJniversalismus; der völkerrechtliche Kampf um die Monroedoctrin, in Positionen und Begriffe", 1940., 295. és köv. o.; C. Schmitt az ázsiai Monroedoktrinát, de la Pradelle után, itt a kínai állapotnak megfelelően: „Pseudo-Doctriná"-nak nevezi. 20 Fauchille: „Traité de Droit International Public" I. II. (1922) 646. o., 324. $. sí C. Schmitt: „Völkerrechtliche Grossraumordnung4', 23. o.