Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)
1943 / 2. szám - A munka magánjogi szabályai [könyvismertetés]
119 működése számára. Nagy haszonnal forgathatja tehát mindenki, aki egy nagyobb szervezet igazgatásának tagja, akár angol városban vagy délamerikai államban — vagy akár magyar nagyvállalatban. Idézzük végül magának a szerzőnek az előszóban írt szavait: „Ez a mű a közigazgatástndomány válságos korszakában jött létre, amikor a régi minták már elavultak, új1 pedig még nincs". „Ez a mű kísérlet a közigazgatási jogot és a közigazgatástant egyaránt felölelő közigazgatástudomány új szintézisének megalkotására". Kiemelkedő jelentőségű és hatásában szinte fel sem mérhető, hogy magyar tudósé az úttörés érdeme. Megbecsülésünket és hálánkat pedig semmi mással nem mutathatjuk ki jobban, minthogy megismerjük és — tőlünk telhetően — továbbvisszük tanítását. Göbel József A munka magánjogi szabályai. Irta dr. Vincenti Gusztáv, a budapesti ^kir. ítélőtábla alelnöke. Budapest, 1942. Grill Károly kiadása. — Azzal kezr dem, amivel végezni akartam. Itt az úttörés, az első komoly, átfogó kísérlet a magyar munkajog szétszórt, heterogén anyagának egybeterelésére, rendszeres összefoglalására. Hogy ez az úttörés — minden alapossága, hivatottsága és lelkes odaadása mellett is — csak „kísérlet!", csak „kezdet", — azon senki sem csodálkozhat, aki tisztában van azzal, hogy mi is a mai, modem „munkajog"? Az a jogterület, amelyen és amelyben a mai politikai, társadalmi és gazdasági élet átalakulása, változása, vonaglása a legélesebben visszatükröződik. Az a jogterület, amelyet keresztül-kasul szőnek és metszenek az egymással ellentétes, egymást felváltani törekvő, de még nem tudó jogintézmények, irány eszmék, ideálok és politikai rerdszerek. Hiszen a mai munkajogban ott találjuk a rabszolgákra szabott locatio conductio operarum-ot, a francia forradalom munkaszabadságát, a marxizmus rideg materializmusát és osztályharcát, a Bernm novanwi és a Quadragesimo anno nemes pátoszát, a XIX. század „szociális olajcseppjeit", a XX. század ercV lyesebb belenyúlását a szerződési szabadságba, a fascizmusnak és nemzeti szocializmusnak a munkaadó és munkavállaló harmonikus egységbe foglalását ambicionáló törekvését, a társadalombiztosítást, a védekezést a külföldiek ős a zsidók térfoglalása, valamint a munkanélküliség ellen, a beavatkozást a vállalatvezetők szelekciójába, a magánjogi viszonyoknak közigazgatási és közjogi elemekkel telítését, stb., stb. Ezt a nyugtalan, cseppfolyós, dinamikus, egymásnak ellentmondó „joganyagot" dogmatikus, lezárt rendszerbe beleszorítani nem lehet. Itt az összefoglalás csak úttörés, csak kísérlet lehet; mert itt a problémák száma messze meghaladja a leülepedett megoldások számát. Nem csoda, hogy ilyen körülmények között a kritika is kritikával kezdődik. Túl szerény és csak pars pro toto mindjárt a könyv címe is: „A munka magánjogi szabályai". Még inkább kénytelen vagyok ellentmondani az Előszó első sorának: „a munkajognak, vagy szabatosabban: a munka magánjogának((... stb. és az 1. § ama kitételének, hogy a munka jogviszonyai csupán magánjogi viszonyok lennének, amelyek ellenérdekű (!) feleket kapcsolnak össze. Hiszen a szerző is ellene mond ezeknek a megállapításoknak, amidőn kijelenti, hogy az új jogszabályok munkajogunkat a mai koreszméknek megfelelő irányban fejlesztették tovább (tehát közjogi elemeket vegyítenek e jogviszonyba); amikor a munka magánjogának kere-