Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - Háborús adóztatási kérdések. Jogerő az adóztatásban

87 figyelembevétessenek, mert hisz az adózók élete közvetlen szemeik előtt folyik. A szakszerűség kívánalmának egyes zsűrikben az érdekképviseletek kiküldöttei lennének hivatva érvényt szerezni, akik egyes mezőgazdasági, ipari, kereskedelmi, vagy értelmiségi szakma képviseleténél tudnák a szükséges felvilágosításokat megadni. Elkerülhető lenne így az, hogy egy textilnagykereskedő adóztatása kérdésében egy gépgyáros mondja ki a döntő szót a felszólamlási bizottság többi tagja előtt ismeretlen motívumok alapján. A középfokú pénzügyi bíráskodás megvalósításával járó gyors elintézés a nyilvántartással, különféle feljegyzésekkel járó nagy munkatöbblettől mentesítené a könyveléssel megbízott hatóságokat, az adózót viszont mentesítené a sok utánjárással járó felesleges izgalomtól és időveszteségtől. A középfokú pénzügyi közigazgatási bíróság ügyrendjébe beilleszthető volna az adóztatással járó kisebb technikai sérelmek orvoslásának lehetősége is. Ide lennének utalandók mindazok a II. fokú elbírálást igénylő ügyek, amelyek jelenleg a kir. pénzügyigazgatóság, a közigazgatási bizottság, adóügyi bizottság, az adófelszólamlási bizottság, kerületi döntőbizottságok és a társulati adó zsűri II. fokú elbírálása alá tartoznak. A középfokú pénzügyi bíráskodás intézményesítésével elérhető lenne az a régen szükségessé vált cél is, hogy a mai közigazgatási bíróság mentesíttessék a bagatell ügyeknek attól az áradatától, amely ma érdemleges, nagy ügyekben való munkásságát nagymértékben hátráltatja és a hivatásánál fogva hozzáutalt elvi jelentőségű ügyekben gyors intézkedéseit lehetetlenné teszi. Bármennyire is hivatása magaslatán áll a mai Közigazgatási Bíróság, az a körülmény, hogy határozatai a hozzá utalt ügyekben csak évek leforgása, legtöbbször 2—3 év után látnak napvilágot, rendkívüli mértékben csökkenti munkájának ha nem is értékét, de gyakorlati hasznát. Az előbbiekben részletesen rámutattunk annak fontosságára, hogy a kivetett adók minél gyorsabban jogerőre emelkedjenek és úgy a kir. kincstár, mint az adózó fél, még az adókivetés évében számolhasson végleges összegben megállapított adójával. Ezzel szemben, nemcsak a Közigazgatási Bíróság mai ügyforgalma, de a beadott panaszok adminisztrálása és felterjesztésének és a meghozott ítéletek kikézbesítésének késedelme miatt is, mint említettük, 2—3 esztendő múlva jut az adózó a III. fokú döntés birtokába. Bátran állíthatjuk, hogy az esetek 50%-ában a panaszoló fél részére ítéletben kimondott adócsökkentés jelentőségét vesztette, míg a kir. kincstár szempontjából a kiesés bizonyos utólagos költségvetési hiányt fog eredményezni. Ezt néhány gyakorlati példával kívánom igazolni. A közeli napokban 3 nagyobb vállalat megbízó ügyfelem II. fokon megállapított 1940. évi ált. kereseti adó alapjának újbóli megállapítását rendelte el a közigazgatási bíróság azon az alapon, mert az alapeljárás során az adófelszólamlási bizottság a felajánlott könyvvizsgálatot nem rendelte el és az adóalapot a könyvek alapján mutatkozó nyereségnél jóval magasabb összegben „becsléssel, illetve