Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - Háborús adóztatási kérdések. Jogerő az adóztatásban

88 arányosítással" állapította meg. Első ügyfelem a II. fokon kivetett — tehát még nem jogerős — adót befizette, miután el akarta kerülni a behajtással járó kellemetlenségeket. A közigazgatási bíróság feloldó végzése alapján megtartott könyvvizsgálat eredménye szerint adóalapja 40.000 P-vel mérsékeltetett, s így mintegy 17.000 P adó törlése lett az eredmény, melyet az adózó üzleti tevékenységében 2 éven át nélkülözni volt kénytelen, míg a kincstár azt tényleges bevételként könyvelte el, már a II. fokú kivetés alapján. Másik ügyfelemnél az I. fokon megállapított adóalapot az adófelszólamlási tárgyi bizonyítékok nélkül emelte fel mintegy 20%-kai, az ugyancsak felajánlott könyvvizsgálat mellőzésével. Ez az adózó nem volt abban a helyzetben, hogy a II. fokú kivetés szerinti adókat befizesse, s miután a panasznak felfüggesztő hatálya nincs — két éven át kérvényezett, részletfizetést, fizetési halasztást, szenvedte a biztosítási zálogolást, mígnem a közigazgatási bíróság feloldó végzése alapján megejtett könyvvizsgálat azt eredményezte, hogy adóalapja az I. fokú kivetésnél is alacsonyabb, s így az adófelszólamlási bizottság felemelő határozatának semmiféle tárgyi alapja nem volt. Harmadik ügyfelem adóalapjának II. fokon történt felemelésbe, belenyugodott volna, de jövedelemadójánál nem vonattak le az előző évben befizetett közterhek, azzal az indokolással, hogy elfogadott adóalapja nem bevallása, hanem becslés szerint nyert megállapítást — s ezért a terhek levonására nem tarthat igényt. Ezt a jogi felfogást — mely az esetek nagy százalékában képezi panasz tárgyát — a közigazgatási bíróság már számtalanszor megdöntötte s az adófelszólamlási bizottságok mégsem respektálják, mert nincs ügyrendi utasításuk arra, hogy a közigazgatási bíróság elvi megállapításait követni tartoznak. Ma hovatovább kialakul az a helytelen gyakorlat is, hogy kényesebb ügyekben az adófelszólamlási bizottságok nem bocsátkoznak érdemi tárgyalásba s különösen, ha az előző évi kivetés is panasz alatt áll, egyszerűen elhárítják maguktól az elintézést azzal, hogy döntsön ez évben is a közigazgatási bíróság. Ez a semmikép sem helytálló eljárás a legmagasabb bírói fórumot II. fokú kivető szervvé degradálja. Mindezek az esetek azt bizonyítják, hogy a még valóban érdemleges ügyeknél is sok az olyan részletkérdés, amely kellő gondossággal és hozzáértéssel II. fokon elbírálható volna. A kisjelentőségű ügyeknél az ügyhöz fűződő jelentéktelen érdek tenné szükségessé, a III. fokú legfelsőbb bírói szerv beavatkozásának mellőzését és a II. fokú elbírálás fellebbezhetetlenségét, Minden körülmények között megszüntetendő az az állapot, hogy 50—100 P-s ügyekben a közigazgatási bíróság ítélkezzék, amikor azoknál a jogi álláspont helyességét a panaszos fél sem vitatja. Ha ezen kisjelentőségű ügyek egyrésze megakadna egy precízen és gyorsan dolgozó középfokú fellebbezési fórum rostáján, a közigazgatási bíróság a bagatell ügyek nagy részétől mentesülne, ügymenete meggyorsulna, s előállna az a mindenképpen kívánatos állapot, hogy a kivetett adó még az adóévben, de legkésőbb a következő