Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 2. szám - Háborús adóztatási kérdések. Jogerő az adóztatásban

86 hosszadalmasság és nehézkesség okait, hisz az egyes bizottságok megalakítása sokszor hónapokig késik, ezek csak az év bizonyos szakában üléseznek, a közigazgatási bizottság adóügyi bizottsága pedig csak formális, közbeiktatott szerv, az ügyeket érdemben alig vizsgálja felül s javaslatait az I. fokú hatóságok készítik el. Távol esnék jelen értekezésünk feladatától, hogy az itt említett fellebbezési fórumok keletkezésére történeti visszapillantást vessünk. Csak az Adófelszólamlási Bizottságra nézve említjük meg, hogy az 1883. évi XLIV- tc. 29. §-a alapján, tehát 70 évvel ezelőtt alkottatott meg azzal a célzattal, hogy mint tisztes polgárokból álló gyülekezet, az adózók érdekeit, a kincstár egyoldalú igényeivel szemben megvédelmezze. Elnökét nem a pénzügyminiszter, hanem a független polgárok sorából, a belügyminiszter nevezte ki, azzal a célzattal, hogy az elnök személyében is, de maga a bizottság is határozataiban mentesítve legyen a pénzügyi hatóságok befolyásától. Ma azonban igen gyakori eset, hogy az Adófelszólamlási Bizottság elnökei ny. pénzügyi főtisztviselők, pénzügyigazgatók, adófelügyelők, akik aligha tudnak mentesülni egy életen át viselt tisztük befolyása alól s ez talán egyik oka a fellebbezések nagy számának. A fellebbezési hatóságoknak kompetenciális beosztásán egyébként is annyit változtattak a rohanó idők, hogy azok gyökeres átcsoportosítása nélkül feladatuknak aligha képesek megfelelni. A fokozott kincstári igényekkel szemben a fellebbezések száma annyira megsokasodott (nem egy fővárosi kerületben az összes kivetési tételek 80%-a kerül megfellebbezésre), hogy a korporációs bizottságok, amelyeknek határozatképességéhez az előadón kívül négy tag jelenléte szükséges, állandó ülésezés mellett sem képesek a megfellebbezett tételeket ajourban letárgyalni. Elkerülhetetlen egy könnyebb összeállítású, az egyoldalú kincstári érdekek ellen szakszerűségi alapon védelmet nyújtó, bármikor összehívható, kevés tagszámú, de több szakmacsoportonként alakított II. fokú szerv életrehívása, amely a kivetés jogszerűsége ellen beadott fellebbezéseket, beérkezésük, sorrendjében venné felülvizsgálat alá s a mainál sokkal rövidebb idő alatt elbírálhatná az I. fokú kivetés jogosságát. A középfokú pénzügyi bíráskodás megvalósítására gondolok itt, mert csak egy ilyen a szakszerűség és bírói függetlenség minden attribútumával rendelkező, — jogászi képzettségű elnök vezetése mellett, egy kincstári előadó és szakképzett ülnök közreműködésével — ítélkező szerv hozhatna olyan ítéleteket, amelyek egyrészt a bírói pártatlanság, másrészt a szakma ismeretének minden előnyét biztosítanák úgy a kincstárra, mint az adózó félre. Középfokú pénzügyi bíróságok minden pénzügyigazgatóság székhelyén, a gazdasági és területi viszonyok által megkívánt számban volnának létesíthetők, járási székhelyeken működnének, elnökeik a pénzügyi hatóságoktól független tekintélyes jogi képesítésű, akár nyugdíjas egyének lehetnének, akik részint élettapasztalataikkal, részint helyi ismereteikkel valóban megvalósíthatnák azt a régi törekvést, hogy az adóztatásnál az adózó életviszonyai a lehetőség szerint