Gazdasági jog, 1943 (4. évfolyam, 1-10. szám)

1943 / 10. szám - Az új baleseti döntvény újfajta perorvoslata

607 SZEMLE Az új baleseti döntvény újfajta perorvoslata A Kúria október hó 20. napján kihirdetett 105. sz. polgári jogegységi döntvénye, amely a gazdasági viszonyok alakulásával mindenképpen harmóniában van, és a kívánatos igazságos eredményre fog vezetni, voltaképpen két jogtételt mond ki. Az egyik, hogy ha a baleset következtében megsérült személy elveszett munkaképességének megfelelő kereset (jövedelem) összege a balesetet követő időben a gazdasági viszonyok változása folytán állandóbb jelleggel megváltozott, a kártérítés mértékére nem a baleset elszenvedésekori, illetőleg a 65. sz. jogegységi döntvény korlátai közt magasabbra tehető kéréseit (jövedelem), hanem az állandóbb jelleggel megváltozott összeg az irányadó. A másik, hogy a jogerős ítélettel már megítélt járadékot az említett változások alapján új kereset alapján az új per megindításától kezdődő hatály* lyal biró határozattal fel lehet emelni. Ugyanezek a tételek ki vannak terjesztve a sérült halála esetében az ö eltartására jogosult járadékára, és a felemelés mellett — a gazdasági viszonyok ellentétes irányú alakulása esetére — [természetesen el van ismerve a megfelelő leszállítás lehetősége is. Ami az első tételt illeti, az a Kúria egy régi, berögzöttnek látszott tételével való szakításjt jelent, amelyet már a 65. sz. J. D. alaposan fellazított, de amely hosszú időn keresztül kétségkívül perjogi szempontból bizonyos szolgálatot is tett azzal, hogy az egyszer megítélt baleseti járadékoknak a gazdasági viszonyok változásához mért újabb és újabb módosítását, s az ezzel együtt járó megismétlődő perlavinákajt megakadályozta. Kétségtelen viszont, — és ezt a döntvény indokolása nem sok szóval, de annál több meggyőző erővel bizonvítja — hogy a perökonómiai előny az igazságosság elvének feláldozását jelentette. Ugyanilyen vitathatatlan erővel fejti ki a döntvény az özvegyi és árvajáradékok azonos elbánás alá vonásának mellőzhetetlenségéí\ Az új jogi álláspont eljárásjogi következményeit csak évtizedek multán lehet majd felmérni, amikor a háborút követő, bizonyára nagyméretű konjunktúrahullámok majd a járadék fizetésére kötelezettek, majd a járadékosok által megindítandó peif ömegeket vonhatnak majd maguk után. A ma szempontiából a régi állásponttól való eltérés mindenesetre nemcsak megokolt, hanem egyenesen mellőzhetetlen volt. Sokkal több meggondolást ébreszt az eljárási jog szempontjából a második tétel. Ez a tétel két vonatkozásban is világosan ellentétben áll a Pp. 413. §-ának hasonló tárgyú rendelkezéseivel.