Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - Élettér és magyar gazdasági jog

76 világra. Találóan mondja Whitton* ennek okait kutatva, hogy a nemzetek virágzása lényegileg nem valamely nyersanyag birtoklásától, hanem a csere lehetőségétől függ. Az emberiség egy összefüggő egész. Társadalmainak elemeit a kölcsönös érdek szálai fűzik egymáshoz s minden nemzetközi kereskedelmi válság tulajdonképpen lázadás ezt a nagy igazságot félreismerő gazdasági rendszerek ellen. Lehetetlenség, hogy valamely állam népességi viszonyai a legkedvezőbbek, ipara a legfejlettebb, gazdasági függetlensége a legnagyobb legyen és nyersanyag tekintetében sem szoruljon másra. Ha a csere lehetősége adott körülmények közt nincs meg, vagy annak mesterségesen útját állják, a csereképes jószágok termeléséhez tőke szükséges s ezért a hitel megszorítása szükségképpen gazdasági válságot robbant ki. Pl. az 1929-ben Amerikában kitört és 1931-ben Európába is átcsapott, szokatlanul nagy méretei és hatása folytán ma is gyakran emlegetett pénzügyi krízis is, mint azt most már több mint egy évtized távlatából megállapíthatjuk, tisztán annak a szűk látókörű, a világgazdaság nagy összefüggéseit figyelmen kívül hagyó felfogásnak rovására írható, amely a győztesek és a legyőzöttek közti hatalmi viszonyt a gazdasági téren erőszak útján gondolta állandósíthatni, noha az élet a kénj'-szerzubbonyt tartósan nem tűri. Ennek a válságnak elsődleges oka az volt, hogy a győztes hatalmak vonakodtak a jóvátételi összegeket legalább részben árukban elfogadni s ennek folytán a világ aranykészletének (mintegy 130 milliárd pengő értékben) kétharmada lassanként az Egyesült Államokba került. A forgalomban maradt 45 milliárd értékű arany azonban a többi világrész pénzszükségletének kielégítésére kevésnek bizonyult s minthogy ezen a bajon az óvintézkedések, főleg a külföldi átutalások korlátozása s a külföld irányában fennálló követelések bejelentési kényszere stb. csak átmenetileg segített, számos állam az 1922. évi genovai nemzetközi konferencián angol részről tett javaslat elfogadásával az ú. n. ,,gokl'-standard''-ről a ,,gold-exchange standard" rendszerre tért át, amely aranyfedezet helyett külföldi valutákra szóló értékpapírokból, gyűjtő néven : devizákból álló bankjegyfedezettel is megelégszik. Azonban ez az enyhítés súlyos következményekkel járt. Mert míg az aranykészlet egyedül kitermeléssel növelhető, ennek x^dig természeti korlátai vannak s éppen ezért az arany áringadozása csekély, addig ha a pusztán fiktív ügyletek alapján s ennélfogva korlátlan mérvben kibocsátható papírok is szolgálhatnak fedezetül, ezek a tényleges államközi forgalom lebonyolítása végett kibocsátott értékpapírokkal rendszerint azonosak gyanánt jönnek számba, noha mint fedezettel nem bíró devizák csak számszerűleg, de nem egyben valóságos értékkel is növelik a jegybankok fedezetét. 4 Whitton (J, B.) : Changement pacifique et matiéros premiéres. La crise mondiale. Zürich, 1939, 340. o. Lásd még Dr. Domány Qy. A gazdasági háború. Külügyi Szemle 1941. évf. 1—6. sz.