Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - Élettér és magyar gazdasági jog

i é Elvileg t. i. minden államnak csak annyi devizája lehet, mint amennyihez kivitele alapján juthat. S ha nagyobb összegről szóló értékpapírt ad át a külföldnek, mint amennyit attól áruban vagy tőkében ellenértékül kapott, a többlet erejéig annak hitelezőjévé válik s azért, ha az ilyen devizát olyan állam jegybankjának engedi át, amely viszont azt újonnan kibocsátott bankjegyeinek fedezetéül, tehát szükség esetén fizetésre is használja fel, ennek a folyamatnak ismétlődésével a képzeleti tartozásoknak és követeléseknek egész láncolata keletkezik, amelyek azután az egészségtelen üzérkedések áradata előtt nyitják meg a zsilipet. Ezek pedig a válságok előfutárai. Tiszta ércfedezet esetén a nemzetközi áruforgalomból származó tartozások és követelések kiegyenlítésénél ez a veszély nem fenyeget. Mert ha valamelyik állam árutartozását kivitellel fedezni nem tudja, a hiányt aranyban, nem pedig devizákkal pótolja. De ha erre nem volna képes s ezért tartozása erejéig aktív mérlegű, vagyis pénzügyileg kiegyensúlyozott államtól hitelt kellene is igénybe vennie, a hitelező állam a kapott értékpapírt közvetlenül vagy közvetve az adós államtól vett újabb áruk kiegyenlítésére fordíthatja s ennélfogva a hitelező állam követelését megtestesítő devizák (váltók, csekkek, utalványok, clearing-követelés stb.) utáni kereslet hiánya mellett is legfeljebb az kövétkezhetik be, hogy a papír csak névértékén alul értékesíthető, ami kizárólag az adós állani pénzértékének süllyedésével jár, míg ellenben a képzeleti, nem árucserén nyugvó követelések alapján kibocsátott papírok, ha a nagy kínálat folytán felvevő piacra nem találnak, szükségképpen előbbutóbb válságra vezetnek, mert gyakorlatilag teljesen azonosak a váltónyargalásnál kiállított, egymás hátán nyugvó fedezetnélküli váltók értékével. Érthető, hogy ilyen keserű tanulság után a ,,gold exchangestandard" rendszer nem volt többé megvédelmezhető s a jobb megoldásra való törekvés hozta létre többek közt pl. az ú. n. munkapénzt, amely a valóságos termelő munka lebonyolításához szükséges pénz mennyiségének megfelelő bankjegy kibocsátását engedi meg, s vezetett egyéb megoldási kísérletekre (takarékkorona, Rentenmarkt, Reichskreditschein stb.). A világgazdaság új rendjében hasonló tévedések és próbálgatások elkerülése végett a nagyterek gazdasági alapelveit a legnagyobb körültekintéssel kell kidolgozni. Tehát egyebek közt nemcsak számos részletkérdésre, pl. a művelés alá veendő terület nagyságára, a talaj termelőképességére, a jövedelmezőségre, a termeivények mineműségére, mennyiségére stb. szükséges figyelemmel lenni, hanem az illető zárt területek zavartalan kielégítésére, a kivitel útján értékesíthető feleslegek kellő mennyiségére, az ellentétes érdekek összhangba hozatalára, az egyéni kezdeményezés minél csekélyebb korlátozására, a tartozások és követelések zökkenésmentes kiegyenlítése végett a fizetési eszközök különbözőségéből eredő nehézségek áthidalására nélkülözhetetlen intézmények felállítására és főkép mindazoknak a jogszabályoknak