Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - Magyar ár- és jegybankpolitika

72 volt. Amikor ezt a nagyon örvendetes tényt itt megállapítom, mindjárt hozzá kell persze fűznöm, hogy ez a megállapítás természetesen nem jelenti azt, hogy a hadigazdálkodásnak a jegybank státusára és a jegyforgalomra egyáltalán ne lett volna hatása. Volt hatása és ez a hatás onnan van, hogy a hadiiparok forgótőkeszükséglete természetesen megnövekedett. A kincstári előlegek ennek a forgótőkeszükségletnek csak egy részét fedezik ; a fennmaradó részt az iparosnak vagy a saját tőkéjéből, vagy hitelből kell fedeznie. Az így előálló szükséglet közvetve a jegybankot terheli ; bizonyos azonban, hogy a pénzgazdálkodás szempontjából ez a hitelszükséglet sokkal kisebb terhet jelent, mintha maga a kincstár közvetlenül támaszt hiteligényeket. Az ipar részéről jelentkező szükséglet esetében ugyanis a jegybank — megfelelő magatartással — mindig el tudja érni azt, hogy a hitelszükséglet elsősorban a bankok saját eszközeiből elégíttessék ki és csak a maradvány jelentkezzék a jegybanknál. Ezt is számításbavéve, mégis azt kell mondani, hogy a kincstár helyzete a pénz- és hitelgazdálkodás szempontjából az elmúlt óv folyamán igen kielégítően alakult ; nagy jelentősége van ennek a jövőre nézve is, mert mutatja a kincstárnak azt a törekvését, — mégpedig sikeres törekvését — hogy elsősorban a bevételek növelésében keressen fedezetet és csak annyiban nyúljon a hitelműveletek eszközéhez, amennyiben ez elkerülhetetlenül szükséges. A kincstár helyzetét ekként tisztázva, nyilvánvaló, hogy a jegybankkal szemben támasztott hiteligények emelkedésének más okai vannak. Ezek közül csak a legfontosabbakat emelem ki. Az első és valamennyi között a legdöntőbb : a drágulás. Amint az évi jelentésünkből látni méltóztatnak, az árak az elmúlt év folyamán kerek 25%-kal emelkedtek ; önként értetődik, hogy magasabb árak mellett a forgalom lebonyolítása több hitelt és több pénzt kíván meg. Magáról az árak emelkedéséről lehet akár helyeslő, akár helytelenítő véleményünk (a magam véleményét az imént bátorkodtam kifejteni) ; de ha az emelkedés már beállott, a pénzforgalom megfelelő növekedését természetes folyománynak kell tekinteni és elfogadni ; a pénz funkcióiban ez semmiféle zavart nem okoz. A drágulás mellett a hiteligények emelkedésének másik, ugyancsak fontos oka az ország külkereskedelmében rejlik. A helyzet ma Európában aZj hogy az áruforgalom folytonosságában hosszabb-rövidebb ideig tartó megszakadások állanak elő ; ennek oka az, hogy a hadviselő államok felé irányuló export nem találja meg mindjárt a maga ellentételét, az exportőr viszont az áruja árát rögtön meg akarja kapni. A külkereskedelem ennekfolytán lényegesen nagyobb hitelszükséglettel jár, mint normális időkben ; ez a hitelszükséglet a pénzgazdálkodás szempontjából nézve számottevő megterhelést jelent. Az import ugyanis az export mögött időbelileg elmarad és ennekfolytán az áruellátás szűkössége növekszik. Hozzá kell ehhez tennem, hogy ez sem sajátosan magyar jelenség ; hasonló helyzetben van ma Európában minden olyan