Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 2. szám - Magyar ár- és jegybankpolitika

71 jegybank tulajdonképpeni feladatkörében miként alakult a helyzet a mult esztendő folyamán. Mindjárt előrebocsátom, hogy a jegybankok reagáló és iniciáló szerepe háború idején — nemcsak nálunk, hanem mindenütt a világon — másként alakul és kisebb hatófokkal érvényesül, mint normális időkben. Háború idején a jegybankoknak a háborúból eredő, senki által meg nem másítható adottságokkal kell számolniok, amelyek kezelését javarészt a gazdaságpolitikát adminisztráló hatóságok látják el; a jegybankoknak ebben a munkában igen fontos szerepük van, működésüket azonban szüLségképpen a háborúból kialakuló és a hadiszükséglethez igazodó helyzet szabja meg. A jegybank mérlege, amely felett ma határozni méltóztatnak, azt mutatja, hogy a bankjegyforgalom kerek 600 millióval, vagyis 43%-kal emelkedett. Amikor ezt az emelkedést mérlegeljük, figyelembe kell vennünk azt, hogy a Délvidék visszatérése folytán az ország gazdasága is megnövekedett ; tiszta képet tehát akkor kapunk, ha nem a jegyforgalom abszolút összegét, hanem a fejkvótát vetjük össze. Az egész pénzforgalmat számítva, a fejkvóta kereken 28.5%-kal növekedett, ami már sokkal kevesebb. Ennél lényegesen kisebb emelkedést az európai kontinensen csak Svédországban, változatlan pénzforgalmat pedig csak Svájcban találunk ; a többi országban a pénzforgalom többnyire lényegesen nagyobb mértékben duzzadt meg, mint nálunk. Tudatában vagyok annak, hogy ezek az összehasonlítások egymagukban még nem elegendők arra, hogy azok alapján a mi helyzetünk és más országok helyzete között párhuzamot vonjunk ; ehhez az ottani viszonyok sokkal behatóbb elemzésére volna szükség. Annyit azonban ezek az adatok mégis mutatnak, hogy a pénzforgalom emelkedése nem sajátos magyar jelenség és mutatják azt is, hogy ez az általános jelenség nálunk — az európai országok többségéhez viszonyítva — aránylag szerény mértékben érvényesül; de nem ez a lényeg. A kérdés lényege szerintem az, hogy mi okozta a pénzforgalom emelkedését és hogy ez az emelkedés gazdaságilag indokolt-e vagy se. A választ keresve, mindenekelőtt a kincstár szerepét kell tisztáznunk, mert hiszen háború idején a pénzforgalom alakulása elsősorban éppen a kincstár gazdálkodásától függ. A való helyzet e tekintetben az, hogy a kincstár az év folyamán vett ugyan fel új hiteleket, de ugyanakkor a régiekre visszafizetést is teljesített, úgyhogy egyenlegként a kincstár hiteligénye mindössze kerek 260 milliót tett ki. Ezek a hitelműveletek természetesen a pénzforgalom növelése irányában hatottak ; ezt a hatást azonban teljesen paralizálta az, hogy a kincstár az év folyamán igen jelentős készpénzkészletet gyűjtött össze és fizetett be a jegybanknál vezetett giroszámlájára ; ez a befizetés a pénzforgalmat apasztotta. Az év folyamán összegyűjtött állami pénzkészlet több, mint az a 260 millió, amelyet a kincstár ugyancsak az év folyamán hitel formájában igénybevett. Megállapíthatjuk tehát, hogy a kincstárnak a pénzforgalom tavalyi emelkedésében közvetlen része nem