Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)
1942 / 10. szám - A háború okozta károk megtérítése
605 háromló áldozatot, különösen ha a résztvevők egy jelentős része olyan, akinek a károsultak sorába kerülése még nagyarányú károk esetében is alig valószínű, másfelől, hogy a különböző mértékben veszélyeztetett vagyontárgyak békebeli forgalmi értékében nem jutott kifejezésre az ellenséges támadás veszélyének foka és ezért a kevésbbé veszélyeztetett vagyontárgyak tulajdonosai a most élvezett előnyökhöz voltaképpen ingyenesen jutottak. Ez a megoldás még arra is módot nyújtana, hogy az állam a saját vállalatai, üzemei keretében ily okból elszenvedett károkat is ne általában az adófizetők, hanem megfelelő részben a vele együtt közvetlenül érdekeltek vállára hárítsa. További szerepet tölthetne be az állam magának a felmerült károk megosztásának lebonyolításában is. A valószínűségi adatok teljes hiánya következtében annak alig lenne értelme, hogy az érdekeltek még a károk felmerülése előtt az első károk fedezésének célját szolgáló összegeket előre befizessenek, hogy ezeket az összegeket az állam alapszerüen kezelje, amíg a felhasználásra alkalom nyílik. Az azonban nagyon célszerű lenne, hogy az állam a felmerült károk helyreállításához szükséges összegeket azonnal előlegezze és az így kifizetett összegeket az érdekeltek közt félévenkint felosztva, a közadókkal együtt behajtsa. Ez a megoldás — azt hiszem — pénzügyi technikai szempontból sem okozhatna nagyobb nehézséget, hiszen minden ilyen címen felmerülő kiadás nyomán azonnal keletkeznék az államnak a fedezetet biztosító követelése. Még a behajthatatlanná váló hozzájárulásokat is könnyű lenne hozzászámítani a következő félévben felosztásra kerülő kárösszegekhez. A felosztási kulcs megállapításában mindenesetre kívánatos lenne olyan eljárást követni, amely az adminisztrációs tennivalókat a minimumra csökkenti. A kérdés mindenesetre megérdemelte a vele való beható foglalkozást és a külföldi példák figyelembevételével bizonyára nem lehetetlen azt a megoldást részleteiben is kidolgozni, amely a fentiekben kifejtett igénytelen véleményem szerint a magyar viszonyoknak a leginkább megfelel. Nizsalovszky Endre Biztosító magánvállalatok alaptőkéjének és biztosítási alapjár ak felemelése Azok között a gazdasági vállalkozások között, melyek természetüknél fogva nagyobb tőkék egyesülését igénylik, minden bizonnyal előljár a biztosítási magánvállalkozás, mely úgy üzleti körének megteremtéséhez, mint vállalt feladatainak biztonságos végzéséhez széles anyagi alapoka/t. kíván. Ezt a különleges tőkeigényt már kereskedelmi törvényünk is figyelembe vette, százezer forint ágazatonkénti kötelező biztosítási alapot írván elő. A tőkeerő gyarapítása volt a célja a háború utáni idevágó rendelkezéseknek is, melyek közül kiemelem a
