Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - A hadiesemények által okozott dologi károk megtérítése

591 tása, általában az alap kezelése a konzorcium feladata. Az állam tehát ennél a megoldásnál a kártérítésben sem anyagi, sem adminisztratív feladatot nem vállal. Első pillantásra talán különösnek tűnhet fel szemünkben az, hogy e két államban a hadikárok rendezéséhez szükséges fedezetet kizárólag a biztosítottak pótbefizetéseiből teremtik elő, noha értesülésünk szerint a biztosítatlanok is részesülnek — bár némi levonással — kártérítésben, ha azonban figyelembevesszük azt, hogy e kért: államban jóformán alig akad tűzkár ellen nem biztosított ingó, vagy ingatlan vagyontárgy, ezt a megoldást itt méltányosnak és észszerűnek fogadhatjuk el. 3. A dániai rendezés elvileg hasonló alapon történt. Dániában a hadiesemények által okozott dologi károk megtérítése céljából több — kölcsönösségen alapuló — háborús biztosítási szövetség alakult. Itt tehát biztosítási alapon ugyan, de nem a biztosító magánvállalatok adminisztratív közreműködésével, hanem külön szervezet segítségével történik a kártérítés. Az egyes szövetségek a szükségletnek megfelelő összegben vetik ki tagjaikra a hozzájárulási öszszeget, amelynek rendszerint megállapítják felső határát, mint szavatossági maximumot. A maximális hozzájárulási összeg a biztosított javak természetétől függően a biztosított tőkeérték 3%-ától 5%-áig terjed; legalacsonyabb a mezőgazdasági és házi ingóságok szavatossági maximuma, legmagasabb a gyáripari és kereskedelmi ingatlanoké. Az épületek hadikárának biztosítására öt szövetség létesült; ezenkívül alakult még három szövetség az ingó javak hadikárainak biztosítására (kereskedelmi árukra, mezőgazdasági ingókra, háztartási ingókra), valamint külön szövetségek a yachtok, erdők, telepítések, kikötői berendezések hadikár biztosítására, valamint háborús balesetek kártérítésére. Méltányossági szempontból nézve nagy hibája ennek a rendezésnek az, hogy túlságosan sok kockázati egységre bontja a háborús károk veszélyének kitett javak tömegét és ezáltal a kockázatmegoszlás körét elaprózva egyenetlenül osztja meg a hadikárok terheinek viselését a javak birtokosai között. 4. Svájc a semlegesség megsértése folytán beálló károk fedezése céljából léptetett életbe törvényes rendelkezéseket. Az ilyen károk rendezése egy alap útján történik, amelynek anyagi eszközeit a következőképpen teremtik elő: Mindenekelőtt fedezeitül szolgálnak kártokozó harmadik személyek ellen támasztható igények. Ha ezek nem elégségesek, vagy nem érvényesíthetők, akkor a tűzbiztosító társaságok és az államszövetség közös hozzájárulással fizetik be az alapba a szükséges összeget. Ennek a hozzájárulásnak maximuma a tűzbiztosító (társaságok részéről az 1941 január 1-én tűzkár ellen biztosított javak tőkeösszegének 1/10 ezreléke, a svájci államszövetség részéről pedig a tűzkárbiztosító társaságokra kivetett hozzájárulásnak feleöszszege. Ha mindezek az eszközök sem elegendők a károk megtérítésére, akkor pótdíj vethető ki a tűzkár ellen biztosítottakra, amely pótdíjnak felső határa a tűzkár ellen biztosított javak tőkeértékének 2/10 ezreléke. Erről a rendezésről látszik, hogy semleges állam