Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - A hadiesemények által okozott dologi károk megtérítése

592 hozta abban a feltevésben, hogy a semlegesség megsértése folytán nagyobb károk bekövetkezése nem valószínű. 5. A spanyolországi rendezés csak a polgárháború folyamán keletkezett károk megtérítéséről intézkedik. Térítés csak azoknak a károsultaknak jár, akiknek élet, baleset, vagy kárbiztosítása állott fenn valamely biztosító társaságnál. A nem biztosítottak tehát a kártérítésből ki lettek zárva. Hivatalos megállapítás szerint a térítés alá tartozó károk összege a következő: életbiztosításban 80 millió pezeta, balesetbiztosításban 70 millió pezeta, kárbiztosításban 600 millió pezeta. A károk kifizetése az erre a célra létesített „Kiegyenlítő pénztár" útján történik. Az anyagi fedezetet olyképpen teremtik elő, hogy valamennyi biztosító társaság az 1935 december 31-ével kimutatott díjtartalékának 12%-át fizeti be a „Kiegyenlítő pénztár"-ba, a biztosítottak pedig lemondanak kárigényük 5%-áról. III. A fentiekben nyújtott vázlatos áttekintésből nagy vonásokban képet alkothattunk magunknak arról, hogy egyes külföldi államok a háborús dologi károk rendezését miképpen hajtották végre. Ha már most felelnem kellene arra a kérdésre, hogy milyen megoldást tartanék alkalmasnak ennek a problémának magyarországi rendezésére, akkor a következőket válaszolnám: Azt a megoldási módot kell kiválasztanunk, amely a speciális magyar viszonyok figyelembevételével a legmegfelelőbb arra, hogy annak alkalmazásával lehetőleg minden háborús dologi kár megtérüljön és azoknak terhe a magángazdaság valamennyi érdekelt egyede között a lehetőség szerint igazságosan és arányosan legyen felosztható. Ebben az értelemben érdekelt mindenki, aki az ország területén belül olyan dologi javak birtokában van, amelyek a háborús cselekmények következtében beállható károsodás veszélyének ki vannak téve, nempedig csak azok, akiknek javaiban a háborús cselekmények valóban kárt is tettek. A magángazdaság egyedeinek tehát egymás terhét kell hordozniok és ebből a teherviselésből mindenkinek veszélyeztetett vagyona értékének arányában kell kivennie részét. Elméletileg ezt a célt legtökéletesebben állami kezelésben megvalósított kötelező hadikár biztosítás segítségével lehetne elérni. Gyakorlatban azonban ez a megoldás csak ott vihető keresztül, ahol a magángazdaság a tűzbiztosítás általános elterjedtsége révén máris rendelkezik olyan átfogó szervezettel, amelynek segítségével minden különösebb nehézség nélkül bonyolítható le állami számlára a hadikár biztosítás adminisztrációja. Azok az államok, amelyek a hadikárok megtérítését bizítosítási alapon rendezték, mind abban a szerencsés helyzetben vannak, hogy területükön alig található tűzkár ellen nem biztosított vagyontárgy. Ezzel szemben nálunk Magyarországon a tűzveszélynek kitett javaknak érték szerint ma még csak mintegy 60%-a, a birtokló személyek száma szerint pedig még ennél is lényegesen kisebb százaléka van tűzkár ellen biztosítva. Ez a szervezet tehát nincsen felkészülve arra, hogy a kötelező hadikár biztosítás adminisztrálását elvégezze. Erre a