Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 10. szám - A római jog kereskedelmi jogi intézményei

579 nek, hogy különbséget tegyenek a kereskedelmi ügyleteket és a magánjogi cselekményeket szabályozó jogrendszer között. A fides-t kellett szem előtt tartaniok azoknak, akik nyereség céljából társaságba (societas) tömörültek. A fides-nek kellett vezetnie a hitelezőt, aki a fiduöia ügylet útján az adós dolgainak tulajdonát megszerezte, — éspedig mindaddig, amíg az adós tartozását meg nem fizette. A fides-nek kellett uralkodnia a megbízó és a megbízott, a letévő és a letéteményes közötti jogviszonyon és kellett irányítania a gyámot a gyámsággal kapcsolatos összes teendőiben. Vita esetén a bíró ex bona fide ítélt. És igen súlyos következménye volt annak, ha a fentemlített esetekben valaki megsértette a fides-t: infamia-val sújtották, vagyis ugyanazzal a megbélyegző büntetéssel, mint azt, akit közönséges bűncselekményért ítéDtek el. III. A római jognak a gazdasági fejlődési fokok közötti átmenettel kapcsolatos fejlődése sokszor abból állott, hogy a már meglévő jogintézmények mind nagyobb és gyakoribb szerephez jutnak. így nem lehet azt állítani, hogy a rómaiak ismerték a modern kereskedelmi törvényhozással szabályozott kereskedelmi könyvek intézményét. Mégis a római kereskedőknél, különösen pedig bankároknál olymódon vezetett számvitellel találkozunk, hogy azokat hiteleik fennállásának bizonyítására is felhasználhatták. Az ú. n. adversaria-k lényegükben a modern kereskedelmi naplóknak feleltek meg. Az azokban foglalt bevételeket és kiadásokat külön könyvbe, a codex accepti et expensfi-be vezették át. Nos, az adversaria és a codex accepti et expensi nem volt új intézmény. Már akkor ismeretes volt a római paterfamilias ügyvezetésében, amikor a gazdasági élet alapjai még teljesen a mezőgazdasági életformán nyugodtak. Természetesen a hitelnyújtásnak bevezetése a codex-he, az úgynevezett expensilatio átalakult, amikor elhagyta a polgári ügyvezetés területét. De azért lényegében véve nem volt új — újonnan létrehívott — intézmény. Csupán a kereskedelmi élettel való kapcsolatban és az új viszonyok kívánalmainak megfelelően tökéletesebbé vált. Ugyanilyen volt a helyzet a tradüio útján történő tulaj donátruházásnál is. Ez a res mancipi és a res nec mancipi között tett summa divisio idejében csak az utóbbiak tulajdonjogi átruházását tette lehetővé. Amikor a justinianusi rendszer summa dwtsiio-ja a res immobiles és a res mobiles között tett különbséget, alkalmas volt már bármilyen dolog tulajdonjogi átruházására. Az a külsőleg megnyilvánuló ténykedés, amely kifejezésre juttatta aztt az elvet, hogy valamely dolog tulajdonjogának megszerzéséhez „eam corpore et tactu adprehendere" kell, később mindjobban formalitássá válik. Eredetileg pl. az ingatlan átadását csak akkor tartották megtörténtnek, ha a szerző omnes eius glebas circummnbulet; később már megelégedtek azzal, ha a szerző intret in quamlihet partém fundi. Eredetileg az áru átruházásához a tényleges átadást kívántták meg, később már elégségesnek tartották a traditio céljából az áru praesentia-jkt is. A további fejlődés folyamán a rak-