Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 9. szám - Néhány szó a mezőgazdasági munkaügyi bíráskodás kérdéséhez

558 tányosság alapján, alperes megtéríteni tartozik. Alperesnek ezt a felelősségét nem szünteti meg az a körülmény, hogy a károsító cselekmény elsősorban és főként a felperes munkaadójának érdekkörével állott kapcsolatban, mert a véUen károkozáson alapuló felelősségnek nem előfeltétele, hogy a károsító cselekmény a harmadik személy kizárólagos érdekét szolgálja, hanem elég, ha a jogellenes cselekmény és a harmadik személy érdekköre között a kapcsolat megállapítható. Az a körülmény, hogy a felperes azt a munkát, amellyel kapcsolatban kára felmerült, nemcsak az alperes, hanem a munkaadója érdekében is végezte, a kártérítés jogalapját nem érinti, csak a kártérítés mérvét befolyásolja. A felek vagyoni viszonyai között fennálló lényeges különbség az alperes kártérítési felelősségének a méltányosság alapján való megállapítását kellően megindokolja. (C. I. 2347/1942.) — (158.) A gazda gazdasági cselédjét, a gazdasági gép tulajdonosa pedig bárminő gazdasági gépe mellett alkalmazott (dolgozó) összes munkásait kötoles az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézetnél baleset esetére biztosítani. A felperes azonban napszámosként volt alkalmazva, a gazdasági cselédek biztosítására kötelező szabályok tehát reá nem vonatkoztak. Az állati erővel vont közönséges ekét pedig az 1912: VIII. tc. 5. §-án alapuló biztosítási kötelezettség szempontjából gazdasági gépnek minősíteni nem lehet, mert a gépeknek a közönséges értelemben vett fogalma alá az erő átvitelét az egyszerű eszközöknél és szerszámoknál összetettebb szerkezet útján végző készülékek tartoznak és a gazdasági gép fogalmának ilyen értelmezése felel meg a törvény céljának is. Erre való tekintettel a felperes munkaadója nem tehető felelőssé a felperesnek a biztosítás elmulasztásából eredő káráért, hanem kártérítési kötelezettségük jogalapját az általános szabályok szerint kell elbírálni. (C. I. 2688/1942.) — (159.) A felperesnek elhalt gyermeke tartására és nevelésére fordított költségeknek megtérítése iránt támasztott követelése elutasítandó, mert a gyermek tartása és nevelése a szülök törvényes kötelessége, az evvel járó költség tehát a gyermek és nem a szülő érdekében tett vágyom beruházás, amelyért a szülő a fennálló jogszabályok értelmében megtérítést nem követelhet. A felperes a gyermeke nevelésével felmerült költségeket azon az alapon is keresetbe vette, hogy az alperes azokat a gyermeke elvesztése miatt érzett lelkifájdalom címén is megtéríteni tartozik. Ez az igény sem jogszerű, mert az állandó gyakorlat szerint az elhalt hozzátartozója, a baleset következtében előállott kedélybántalom címén, a sérült haláláért vagyonilag felelős személytől kártérítést nem követelhet. (C. I. 2303/1942.) — (160.) A balesetből eredő kárt pénzben kell megtéríteni és a munkaképesség elvesztése, vagy csökkenése miatt járó kártérítés mértéke tekintetében a baleset idejében élvezett jövedelem (keresmény) az irányadó. E jövedelem alapulvételével meghatározott baleseti járadék illeti a károsultat s ezt a baleseti járadékot abban az eseben, ha a balesetet szenvedőnek a jövedelme részben vagy egészben természetben kapott szolgáltatásokból állott, a szolgáltatásoknak a baleset idejében volt pénzbeli egyenértéke alapján kell megállapítani. Jogszabály az is, hogy a baleseti járadéknak a baleset idejében volt jövedelem alapján megállapított összegét a sérült személyén kívül eső okokból — így különösen a gazdasági viszonyok változása okából — sem felemelni, sem leszállítani nem lehet. E szabály alól kivételnek csak a 65. sz.