Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 9. szám - Néhány szó a mezőgazdasági munkaügyi bíráskodás kérdéséhez

557 viszonyt. Nem zárja ki a szolgálati viszonyt az a tény, hogy a felperes, mint ügyvéd, mások részére is végzett ügyvédi munkát és helyettest is alkalmazott. A szolgálati viszonynak ugyanis nem lényeges kelléke, hogy a munkavállaló egész tevékenységét és minden idejét a munkaadó rendelkezésére bocsássa és mint ügyvéd, minden munkát személyesen lásson el. (C. II. 1605/1942.) — "(154.) A végkielégítéshez való törvényes igényt munkaügyi jogrendszerünkbe csak az 1910/1920. M. E. sz. rendelet illesztette be, amely 1920. évi március hó 2. napján lépett életbe. A Magyar Szentkoronához visszacsatolt felvidéki területen pedig, amelynek a visszacsatolás eló'tti jogrendszere a törvényes végkielégítés jogintézményét nem ismerte, az 1910/1920. M. E. sz. rendelet az 5400/1939. M. E. sz. rendelet értelmében csak 1939 június 15. napján lépett hatályba. Az 1910/1920. M. E. sz. rendeletnek a végkielégítéssel kapcsolatos rendelkezései azonban a rendelet életbelépése előtt és után teljesített szolgálat tekintetében különbséget nem tesznek és ezért a rendelet hatálybalépését megelőző és meg nem szakított szolgálati idő is számításba jön. (C. II. 2311/1942.) — (155.) A zsidók közéleti és gazdasági térfoglalásának korlátozásáról szóló 1939: IV. tc. 5. §-a értelmében zsidó tisztviselőként vagy egyéb alkalmazottként nem léphet közintézet szolgálatába. Ilyen tiltott szolgálatbalépésnek nemcsak azt az alkalmazásbavételt kell tekinteni, amely a törvény életbelépése (1939 május 4.) után kötött új szolgálati szerződésen alapszik, hanem azt az alkalmazást is, amely a határozott időtartamra korábban kötött és a törvény hatálybalépése után lejáró szerződésnek meghosszabbításával folytatólagosan történik, mert a törvény szóbanforgó rendelkezésének célja az ilyen életpályának a zsidók elől való elzárása volt, márpedig e cél elérésének meghiúsíthatása szempontjából a határozott időre kötött szerződés meghosszabbítása és új szerződés kötése között nincs különbség. (C. II. 2055/1942.) — (156.) Az 1500/1941. M. E. sz. rendelet 1. §-ának 4. bekezdése értelmében, az 1. § fentidézett 1. bekezdésének az a rendelkezése, hogy az 1938: XV. tc. 8. §-a, vagy az 1939: IV. tc. 17. vagy 19. §-a következtében elbocsátott zsidó alkalmazott részére a törvényes felmondási időre eső javadalmazásnál és a törvényes végkielégítésnél nagyobb összeget nem lehet kifizetni, arra a zsidó alkalmazottra is vonatkozik, akinek szolgálati viszonya az 1938. évi május hó 29. napja után nem ugyan az 1938:XV. tc. 8. §-ának, vagy az 1939: IV. tc. 17. vagy 19. §-ának rendelkezései következtében szűnt meg, de az illető alkalmazott, vagy más zsidóalkalmazott szolgálati viszonyának megszüntetésére egyébként is sor került volna azért, mert enélkül a vállalat zsidó alkalmazottai számának (illetményeinek), a vállalat összes alkalmazottai számához (illetményeihez) viszonyított aránya, illetőleg a zsidó alkalmazottak száma (illetményeik aránya) az 1939:JTV. tc. 17. §-a 1., 2. és 3. bekezdésében a zsidók részére megengedett arányszámot, illetőleg számot meghaladta volna. (C. II. 2435/1942.) Baleseti kártérítés. — (157.) A foglalkozására nézve pincér felperes akként szenvedett balesetet, hogy az egyik szódásüveg, amelyet az alperes szállított a felperes munkaadója részére, akkor, mikor a felperes azt a földről felemelte, hogy egyik vendégének szódavizet viírven, a felperes kezében felrobbant és az üvegszilánkok jobblábát megsértették. A felperesnek e balesetből származó kárát a vétlen kártérítési felelősség szabályai szerint, a mól-