Gazdasági jog, 1942 (3. évfolyam, 1-10. szám)

1942 / 9. szám - Néhány szó a mezőgazdasági munkaügyi bíráskodás kérdéséhez

55ö gatósága kötelezőnek elismerje, vagy megújítsa, (C. IV. 2ÜÖ3/1942.) — (152.) Az értékpapírforgalom szabályozása tárgyában kiadott 700/1942. M. E. sz. rendelet 4. §-a 1. bek. b. pontja alapján a részvénytulajdonos részvényeit köteles a Pénzintézeti Központnál bejelenteni, amennyiben a részvényeinek névértéke és a részvénytársaság alaptőkéjének 2%-át és a részvénytársaság alaptőkéje az 500.000 P-t meghaladja, ugyanezen § utolsó bek. az első bekezdés b. pontjára utalva kimondja: hogy a pénzügyminiszter az 500.000 P alaptőkét el nem érő részvénytársaság részvényeire a bejelentési kötelezettséget rendelettel kiterjesztheti. A rendelet kétségkívül nem tartalmaz intézkedést, arra az esetre, ha a társaság alaptőkéje kereken 500.000 P, miért is a rendeletet a bíróságnak a rendelet szellemében ki kell egészítenie. A rendelet az összes részvénytársaságokra vonatkozik, — 12. §-ában foglalt kivételektől eltekintve, mivel felhatalmazást ad a pénzügyminiszternek arra, hogy a bejelentési kötelességet kiterjesztheti az 500.000 P alaptőkét el nem érő részvénytársaság részvényeire is. Azonban a rendeletben foglalt adatokból nem vonható következtetés arra vonatkozólag, hogy a bejelentési kötelezettség alól egyedül az 500.000 P-s alaptőkéjű részvénytársaságok részvényesei kivételt képeznének, hanem éppen ellenkezőleg a közgazdaságilag védeni kívánt érdek arra enged következtetni, hogy a rendelet alkotójának nyilván az volt az akarata, hogy a részvénybejelentési kötelezettség nem csak az 500.000 P-t meghaladó, hanem az 500.000 P alaptőkéjű részvénytársaság részvényeseire is kiterjedjen a rendelet 4. § 1. bek. b. pontjában előírt feltételek fennforgása esetén. Ennek az álláspontnak a helyességét igazolja aa is, hogy a rendelet a 12. §-ban a felsorolt kivételek között az 500.000 P alaptőkéjű részvénytársaságokat nem említi. Minthogy a társaság a bejelentést nem igazolta, illetve nem terjesztett be adatokat arra nézve, hogy a részvényesei a bejelentési kötelezettségüknek eleget tettek, az elsőbíróság helyesen semmisítette meg határozatképtelenség okából a közgyűlési határozatokat. (Bud. kir. ítélőtábla P. VI. 8827/1942.) Szolgálati viszony. — (153.) A végkielégítési igény szempontjából ügydöntő kérdés az, vájjon a jogviszony a felperessel, mint vállalati tisztviselővel létesített szolgálati viszonynál?, avagy csupán az ügyvéd és ügyfele között rendszerint fennálló megbízási viszonynak minősül-e. Felperes a perben állította, hogy alperesnek összes peres és perenkívüli ügyét intézte, hogy minden felmerülő ügyet ellátni tartozott, az alperes hatvaiú fiókjánál az intézet helyiségében „jogtanácsos" megjelöléssel külön irodahelyisége volt, amelynek fűtéséről és világításáról az intézet gondoskodott; munkakörébe tartozott a fiókintézetek felülvizsgálása, igazgatósági és felügyelőbizottsági jelentések, igazgatósági ülési és közgyűlési jegyzőkönyvek, céghivatali beadványok szerkesztése, adó- és illetékügyek intézése, stb. Ha felperesnek ezen állításai valók, vagyis ha a felperes az alperes vállalatában állandó és folyamatos, egységes megbízáson alapuló szolgálatok teljesítésére díjazás ellenében vállalkozott és őt az 1937: IV. tc. 92. §-ának 3. bekezdésében biztosított azon jog meg nem illette, hogy a megbízás elvállalását egyes ügyek ben indokolás nélkül megtagadja és az elfogadott megbízást felmondja, abban az esetben a jogügyletnek ez a tartalma túlhaladja az ügyvédi megbízási viszony rendszerinti terjedelmét és megállapíthatja a szolgálati joq-